"Tudtam, hogy a hetvenes évek közepétől engem is megfigyelnek, azt is kinyomoztam, hogy a telefonomat lehallgatják" – így nyilatkozott a Hír Tv Versus című műsorában legutóbb Pozsgay Imre. Török Gábor politológus legfrissebb blogbejegyzésében arra hívja fel a figyelmet, hogy Pozsgay a Kádár-korszak egyik jelentős politikusának számított, aki pályafutása során az állampárt összes fontos testületének tagja volt.

"Pozsgay az interjúban azt állítja, hogy a kommunista diktatúrában tulajdonképpen belülről bomlasztotta ('minden pozíciómban inkább gáncsoltam') a rendszert. Bár Pozsgay Imre a nyolcvanas évek végén kétségtelenül a kommunista párt reformer vezetői közé tartozott, 1989-ben a diktatúrát lebontani akaró ellenzéki pártok számára világos volt – ha taktikai szinte együtt is működtek vele –, hogy melyik oldalon áll. Később azonban sok minden összekeveredett – leginkább a fejekben –, amiről sajnos nem csupán ez az interjú ad tanúbizonyságot" – írja Török Gábor.

A politológus szerint az elmúlt hetekben az ügynökkérdés előtérbe kerülésével újra megnézhettük azt az előadást, amit már számtalan alkalommal produkált a téma kapcsán a magyar politika. Mint írja, nem nehéz megfejteni, hogy miért: mert rendezetlen, elvarratlan – talán ez az igazi szekrénybeli csontváz a magyar politikában.

"Hogy mi hozna megnyugvást, hogy van-e az időn kívül bármi, ami segítene, igazából nem tudom. Egy dolog azonban rettenetesen zavar: a Pozsgay-interjúban és máshol is megfigyelhető határozatlan alany. Mintha ennek a diktatúrának nem lettek volna működtetői, döntéshozói, haszonélvezői. Megfigyelnek, lehallgatják – mondja azokról az évekről az ember, aki már 1980-ban az MSZMP KB tagja lett" – figyelmeztet Török.

A politológus szerint nem szabad elfelejteni, hogy Pozsgay egy diktatúra vezető politikusa volt, még akkor is, ha kétségtelenül azok közé a kommunista vezetők közé tartozott, akiknek voltak érdemeik a rendszer összeomlásában. "Mindez azonban nem változtat azon a tényen, ha kétségtelenül árnyalja is a képet, hogy a kollektív felelősség – nem kollektív bűnösségről beszélek – megállapításakor a nevének előkelő helyen kellene szerepelnie. Sokkal előbbre, mint azoknak az egykori ügynököknek, akikről a vita most és immáron két évtizede folyik. Ismerjünk meg minden nevet, egyetértek, de a már akkor is ismert nevekről, az ország, a pártállam, a kommunista diktatúra vezető és döntéshozó politikusairól se feledkezzünk meg. Akik, bár emberileg érthető módon ma már rendre határozatlan alanyok mögé bújnak, valójában azonban meglehetősen határozott alanyai és cselekvői voltak ennek a rendszernek" – írja Török Gábor.