Politikai össztűz Kövér Lászlóra a 'nem rossz ízű' rendeleti kormányzás miatt
Kövér azt mondta - idézzük -, azt tartanám normálisnak - függetlenül attól, hogy milyen kormányok lesznek -, hogyha a parlament csak a legalapvetőbb szabályok, garanciális szabályok megalkotására tartana igényt, és adna egy felhatalmazást négy éven keresztül a kormánynak. "Ez valamiféle rendeleti kormányzás lenne, a rendeleti kormányzás rossz íze nélkül ?" - kérdezte az InfoRádióban a műsorvezető, mire Kövér László úgy folytatta: "Igen, igen. A második félmondat az kifejezetten fontos, tehát a rendeleti kormányzás rossz íze nélkül. Nem rendeleti kormányzás igazándiból. A törvényhozásnak a célja, hogy alapvető életviszonyokat szabályozzon. Most az a kérdés, amit el kell majd döntenünk, hogy mi számít alapvetőnek, az alapvető szó alatt mit értünk. Én ma úgy látom, hogy úgy a törvényhozási tárgykörök kijelölése tekintetében - egyes törvények részletessége tekintetében - a magyar törvényhozás túllép az optimálison, az egészségesen. Ez lehet, hogy 90-től 98-ig indokolt volt, de még ezen éles politikai vitákkal a hátunk mögött is, amelyek lezajlottak az elmúlt három évben, azt mondom, érdemes lenne elszánni magunkat annak érdekében, hogy a parlament nagyobb mozgásteret hagyjon a kormánynak, és ne mindent törvényben akarjon szabályozni, hanem fordítsa az energiáit a végrehajtó hatalom ellenőrzésére. Tehát inkább számoltassa be a kormányt gyakrabban, legyen ebben szigorúbb, hogy azzal a felhatalmazással, amit kapott, azzal hogyan és miképpen élt" - hangoztatta a házelnök.
Kedden kormányközeli források nem is érzékelték, hogy "baj lenne" Kövér László nyilatkozatával, az általunk megkérdezettek azt mondták, "a házelnök nem arra gondolt, mint amit neki tulajdonítanak", másrészt nemzetközi, brit példákat emlegetettek.
Gulyás Gergely keddi közleményében azzal vádolta az ellenzéket, hogy kiforgatják a házelnök szavait.
A Fidesz jogi szakpolitikusa kifejezetten kizárta a "rossz ízű" értelemben vett rendeleti kormányzást. A házelnök a nyilatkozatában félreérthetetlenül az ellenzéki jogok kiszélesítése, valamint a kormány hatékonyabb parlamenti ellenőrzése mellett foglalt állást, "ezért visszatetszőnek tartjuk azt a hazugságkampányt, amely az ellenzéki miniszterelnök-jelöltben megállapodni képtelen balliberális szervezeteket is közös platformra hozta" - fogalmazott Gulyás Gergely.
Az, hogy mindent törvényben kell szabályozni, kétszáz évvel ezelőtt kétségkívül alkotmányos követelmény volt - jelentette ki Kövér László felvetésére reagálva Lövétei István alkotmányjogász. Akkor még érvényesült a hatalommegosztás klasszikus alapelve: a parlament valóban a kormány ellensúlyát képezte, és ahhoz, hogy az országgyűlés a szándékait érvényesítse, az életviszonyok lehető legteljesebb körére kiterjedő törvényeket kellett alkotnia. A parlamenti kormányzás kialakulása – amelyre az 1830-as években Belgiumban volt először példa – azonban új helyzetet teremtett azzal, hogy az országgyűlési többség vezetője egyben a végrehajtó hatalom feje. Ez Lövétei szerint azt jelentette, hogy a parlament és a kormány közötti személyi összefonódások miatt logikailag is értelmezhetetlenné vált a két hatalmi ág szétválasztása. Az országgyűlés ugyanis nyilvánvalóan olyan törvényeket fogad el, amelyek minden tekintetben egybeesnek a kormány törekvéseivel – magyarázta. Így csaknem mindegy – tette hozzá –, hogy törvényt hoznak vagy rendeletet alkotnak, hiszen mindkettő ugyanannak a parlamenti többségnek az akaratát fejezi ki. Ezért vitatható Kövér azon kijelentése is, amely szerint a törvényalkotási feladatok jelentős részétől megszabadított Országgyűlés az energiáit a végrehajtó hatalom ellenőrzésére fordíthatná.
Az 1989-es alkotmánymódosítás a korábbi állapotokat hozta vissza – állítja Lövétei –, és beindult a törvénygyártás, amire nem volt semmi szükség. Akkor azonban úgy gondolták, a demokrácia egyik fokmérője, ha mindent magas szinten szabályoznak, de az alkotmányjogász szerint ennek legalább két következménye volt: olyan passzusok is törvényekbe kerültek, amelyeknek rendeletekben lett volna a helyük, ráadásul fellazult a jogalkotási fegyelem.
Akkor tehát a parlament működésének lényegi változását nem ismerték fel: nem az országgyűlés egésze, hanem csak annak ellenzéke képvisel ellensúlyt a kormánnyal szemben – véli Lövétei. A kormánypártokkal szembenálló politikusok szerinte ott kapnak lehetőséget arra, hogy a törvényhozási folyamaton keresztül próbáljanak befolyást gyakorolni a végrehajtó hatalom működésére, illetve ismertessék az előterjesztésekkel kapcsolatos véleményüket, s rámutassanak azok esetleges hibáira. Amennyiben az aktuális hatalom úgy dönt, hogy növeli a kormány mozgásterét – valamiféle „rendeleti kormányzást” vezet be –, ettől a lehetőségtől fosztják meg az ellenzéket, hiszen nem vagy alig lesz lehetőség az érdemi vitákra – hangsúlyozza Lövétei. Ebben az esetben a mindenkori kisebbségnek szerinte csak egyetlen lehetősége marad: ki kellene vinni a politikát az utcára, de egészen más a súlya annak, ha a véleményüket csak valamiféle népgyűlésen ismertethetik, a parlamentben pedig legfeljebb napirend előtt kapnak szót.
Azt Kövér sem vitatja, hogy az alapvető életviszonyokat törvényekben kell szabályozni, de hogy melyek ezek, a parlamenti többség dönthetné el. Az alkotmányjogász viszont úgy gondolja, léteznek olyan tradicionális területek – ilyenek a szabadságjogok, az állam működésének alapvető szabályai, a polgári és a büntetőjog –, amelyeknél rendelet szóba sem jöhet. Egy demokratikusan működő hatalomnak a kodifikációt olyan független szakemberekre kell bíznia, akik több értizedes tapasztalatok birtokában elég nagy biztonsággal képesek eldönteni, mit kell törvénybe, s mit alacsonyabb szintű jogszabályba foglalni. Álláspontja szerint ettől még a végső szót a parlament vagy a kormány mondhatná ki, de ilyen megoldás esetén mindenki világosan láthatná, miként folyt a kodifikáció.
Bajnai és Mesterházy Kövér távozását követeli
Közös közleményben követelte tegnap Kövér László házelnök távozását Mesterházy Attila, az MSZP elnöke és Bajnai Gordon, az Együtt-PM szövetség vezetője az Országgyűlés elnökének a jogszabályalkotás átalakításával, egyfajta rendeleti kormányzással kapcsolatos felvetése miatt. Szerintük a demokráciákban a kormány a parlamentnek felelős, de megdöbbentőnek nevezték, hogy éppen az Országgyűlés elnöke kívánja a kormány jogkörét bővíteni a parlament rovására. Elfogadhatatlan a törvényhozás elnökétől és egyenesen fenyegető annak a kormányzópártnak a vezető politikusától, amely párt „az elmúlt három évben már bizonyította: nem riad vissza a hatalom központosításától, a demokratikus fékek és ellensúlyok felszámolásától és a magyar alkotmányosság felfüggesztésétől sem” - tudatták.
A Jobbik szerint Kövér Lászlónak a rendeleti kormányzással kapcsolatos hétfőn tett kijelentései azt mutatják, hogy a Fidesz újra népköztársaságot csinálna Magyarországból, ahol a parlament csak „bábként funkcionál” – jelentette ki sajtótájékoztatóján Mirkócki Ádám. Az ellenzéki párt szóvivője szerint kérdés, hogy milyen nagyobb mozgástérre gondolt Kövér, hiszen a Fidesz „a kétharmados arroganciájával minden ágazatot megszállt”. A Jobbik úgy értékeli: a házelnök szavai azt bizonyítják, hogy a Fidesz a hatalom további bebetonozására készül. (MTI)
Barankovics a rendeleti kormányzás veszélyeiről
A rendeleti kormányzás bevezetése, mint „rendkívüli felhatalmazás megadása lényegesen a kormány iránti politika bizalom kérdése, viszont a kormány befejezett cselekedeteiből, általános elvi és gyakorlati politikai magatartásával lélektani bizonyossággal lehet következtetnünk arra a módra, ahogyan az újabb felhatalmazással majd élni fog” – ezt hangoztatta Barankovics István egykori kereszténydemokrata politikus 1947. október 30-án a parlamentben. Szerinte a „törvényhozás a törvényalkotó hatalmat nem ajándékozhatja oda valaminő más szervnek, mivel a törvényalkotó hatalomnak nem ő az eredeti birtokosa, hanem a nép a törvényalkotó hatalmat a törvényhozást is a néptől kapta és azt nem is önjogúan, hanem a nép megbízásából gyakorolja”. Úgy vélte, „demokráciában a népnek választott képviselte, diktatúrában pedig a tényleg a kormány alkotja azokat a jogszabályokat, amelyekhez mint hatályos állami akarat-kijelentéshez az állampolgároknak alkalmazkodniuk kell. Demokráciában az állami akarat-kijelentések a törvényekből, diktatúrában pedig elsősorban a rendeletekből olvashatók ki”. „Ha a törvényhozás tartósan és az életviszonyok jelentősebb körére vonatkozóan a kormányra bízza a jogszabályalkotást, akkor a törvényhozó testületnek nemcsak törvényalkotó, hanem kormányellenőrző szerepe is előbb-utóbb összezsugorodik, mert ezzel a hatalom-átruházással az egész államéletnek és nem csupán a törvényhozásnak a súlypontja csúszik át a végrehajtó hatalomra, a törvényhozás ellenőrző szerepe lényegében még utólagosan is csak erőtlenül tud érvényesülni, hiszen a jogszabályok kodifikációjában maga a törvényhozás egyáltalában nem folyhat be” – fogalmazott a politikus 1947-ben.
