A Policy Agenda munkatársai a KSH, a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal és az egyetemes szolgáltatók adatai alapján azt vizsgálták, miképpen oszlik meg a rezsicsökkentés a különböző társadalmi csoportok között. A precízebb adatokért kiválasztották a rezsicsökkentés tételei közül a villamos energiát, mivel ez minden háztartásnak hozzáférhető. Ezáltal jobban meg tudták ítélni, hogy a rezsicsökkentés valóban igazságos-e társadalmilag, vagy a magasabb jövedelműeket támogatja, és ott volt szűkmarkúbb, ahol az adórendszer kapcsán korábban is.

A Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal adatai alapján 2012-ben a lakossági fogyasztóknak értékesített villamos energia nettó értéke 384 milliárd forint volt. Ehhez hozzáadódik az áfa, így összesen 484 milliárd forintot jelentett minden háztartásra együttvéve. A KSH adatai szerint Magyarországon 3,9 millió lakott lakás volt a 2011-es népszámlálás idején. Egy lakott lakásra 124 ezer forintos éves átlagos számla jutott – olvasható a Policy Agenda lapunkhoz is eljuttatott elemzésében.

2013-ban az első kéthavi adatok alapján a lakosság körében csökkent az energiafelhasználás, több mint öt százalékkal. Amennyiben ez állandósul, akkor – egy egyszerű becslés alapján – a tavaly elfogyasztott 10,2 millió MWh helyett idén 9,7 millió MWh lehetne a lakossági fogyasztás. Ez pedig tavalyi értéken számolva is csökkentené a lakosság összesített számláját, amely 458 milliárd forint lenne év végén – szerepel az elemzésben.

A Policy Agenda szerint a rezsicsökkentés hatásaként mintegy 53 milliárd forinttal csökkent a háztartások kiadása. Ez a tavaly kifizetett lakossági áramszámla tizenegy százalékos megtakarítását jelenti. Az állam a rezsicsökkentésen csak a villamosenergia-szolgáltatás területén tizenegymilliárd forinttal alacsonyabb adóbevételhez jutott, ennyivel kevesebb folyik be a költségvetésbe az áfaoldalon. Ez indirekt módon megjelenik a lakossági kiadások között – írják az elemzésben.

A Policy Agenda a fogyasztókat az elhasznált éves energia alapján tíz egyenlő csoportba osztotta. Ez alapján az látszik, hogy az ötvenhárommilliárdos megtakarításból mintegy huszonhatmilliárd forint a felső húsz százaléknak jut. Azok a háztartások, amelyek eddig is tizennégyezer forint feletti villanyszámlát kaptak, vitték el a rezsicsökkentés ötven százalékát. Eközben a fogyasztási szerkezet alapján a háztartások alsó négy tizede (ebbe a körbe tartoznak a kisebb alapterületű lakások, vagy háztartási gépekkel kevésbé felszerelt családi házak is) a rezsicsökkentésnek a tíz százalékát sem kapták meg.

A kutatók szerint a mai – mintegy „fordított fűnyíróelvként” működő – megoldásnál társadalmi szempontból sokkal igazságosabb lett volna, ha nem azokat támogatják, akik jelentős fogyasztással rendelkeznek jelenleg is. A Policy Agenda jobb megoldásnak tartaná a fogyasztási alapú kedvezményt. Számításaik szerint az alsó negyven százalékba tartozó fogyasztóknál 15-17 milliárd forintból megvalósítható lett volna egy harmincszázalékos csökkentés. Amennyiben a költségvetést tehermentesítenék ennek egy részétől, akkor még a szolgáltatóknak is kezelhetőbb lett volna a teher.

A jelenleginél igazságosabb lett volna a rászorultság elvén adott kedvezmény. Ehhez a már bevezetett védendő fogyasztók körét kellett volna alapul venni. Esetükben már most is ad bizonyos védelmet a törvény, amelyet ki lehetett volna bővíteni egyfajta ingyenes alapcsomaggal. Például bizonyos mértékig minden fogyasztó – aki ebbe a körbe beletartozik – ingyen kapná az áramot. Természetesen forrás kérdése, hogy kiket vonna be az állam a már védendő fogyasztóknak minősítettek közé (pl. alacsony nyugdíjjal rendelkezőket), de még ez a rendszer is költséghatékonyabb lett volna, mint a jelenlegi – írja a Policy Agenda.