Polgári diktatúra
A szerző a Munkáspárt 2006 alelnöke
A rövid hír szerint a rendőrség ismét előállított vörös csillag viselése miatt, mert Horvátország nagykövetsége előtt, egy tiltakozó demonstráción hazájukban üldözött horvát baloldali fiatalokkal vállaltam szolidaritást. Amikor immár sokadszorra vártam az ügyeletes kihallgatótisztre „tiltott önkényuralmi jelkép használatának vétsége alapos gyanújával” az egyik budapesti rendőrkapitányság előállító helyiségében, arra kerestem a választ, hogy mitől fél a hatalom ennyire.
A Strasbourgi Emberjogi Bíróság 2008. július 8-án hozott ítélete alapján idén márciusban a Legfelsőbb Bíróság is kimondta, hogy nem követtem el bűncselekményt, amikor egy sajtótájékoztatón vörös csillagot viselve fejtettem ki politikai véleményemet. Ezzel a ténnyel tökéletesen tisztában van a rendőrség és az ügyészség is.
Ezek a végrehajtó szervek azonban a munkásmozgalmi jelképek esetében szigorúan ragaszkodnak a törvény betűjéhez, és amíg az Országgyűlés nem cselekszik a strasbourgi ítéletből következő jogalkotási kényszerben, addig minden esetben úgy fognak eljárni, mintha bűncselekményt követtem volna el. Ám nemrég egy családi ház falára festett horogkereszt esetében azt „gyanították” a hatóságok, hogy a horogkereszt szárának „konyulása” miatt nem történt bűncselekmény, és az is tény, hogy a nyíltan fasiszta és neonáci nézeteket hirdető politikai csoportok politikai és jogi védelmet élveznek hazánkban. Ez azonban láthatóan nem zavarja sem a rendőrség, sem az ügyészségek vezetőit.
Természetesen az Európai Unió jogrendje alapján minden olyan esetben el fogják marasztalni a Magyar Köztársaságot, amelyben a tavalyi ítéletnek megfelelően jogtalanul korlátozták a munkásmozgalmi jelképeket használó állampolgárok véleménynyilvánítási szabadságát. Tudják ezt azok is, akik a büntetőeljárás módosítgatása közben „nem tartják indokoltnak” a munkásmozgalmi jelképek kivételét a büntető jogszabályok közül.
A parlamenti pártok közül láthatóan mindenki mástól fél. Az MSZP attól, hogy a vörös csillag büntetésének eltörlésére tett indítványuk hatására a Fidesz még erősebben támadná őket „kommunista” múltjuk miatt, és elveszíthetik azokat a szavazóikat (is), akik nem kötődnek erős szálakkal a baloldali értékekhez. Az SZDSZ is fél, hogy az általuk megnyerni kívánt, mérsékelt jobboldali szavazóknak nem fog tetszeni, ha támogatásukkal a baloldalt segítik egy ilyen ügyben.
A Fidesznek látszólag semmitől sem kell tartania, hiszen a még egyáltalán szavazni hajlandó kisebbség kétharmadának támogatását élvezik, semmi sem veszélyezteti pozíciójukat. Csakhogy a Fidesz képviselői az Európai Parlamentben kezdeményezték, hogy egész Európában tiltsák be a munkásmozgalmi jelképeket, és még a Strasbourgi Emberjogi Bíróság jogerős döntését sem kívánják elismerni. Ezzel a hatalom várományosai egyértelművé teszik, hogy irányításuk alatt az európai jog csak korlátozottan fog érvényesülni. Védeni fogják a magyar tőkéseket, a „nemzeti érzelmű” politikai szervezeteket, de megvonják a jogok egy részét a hatalomban nem képviselt, szegénységben élő és kiszolgáltatott emberek többségétől. A baloldali és a kapitalista rendszert bíráló politikai erők pedig kifejezetten üldözésre készülhetnek fel.
A jelenlegi kormány az IMF iránymutatása alapján hozza meg döntéseit. Politikai mozgástere korlátozott, a hatalom jelentős részét a Fidesz már megszerezte. A bürokrácia folyosóin, az irodákban a végrehajtók már átálltak, az ügyészségeken és a bíróságokon elvétve születnek olyan döntések, amelyek a Fidesz érdekeit sértenék. Még azt is meg merték tenni a Fővárosi Bíróságon, hogy nyilvánvalóan jogsértő módon megakadályozzák a kormányt és a Fideszt is bíráló Zöld Baloldal indulását az EP-választásokon. Talán nem meglepő mindezek után, hogy a Fidesz szóvivője szerint Magyarországnak nem kis pártok versengésére, hanem erős, működőképes szervezetekre van szüksége, és a jogsértésekről szóló híreket kicenzúrázzák a „közszolgálati” televízió hírműsoraiból.
Hazánkban olyan politikai rendszer kezd végleg kiépülni, amely szolgai módon teljesíti az erős hatalmak elvárásait. Olyan, amelyben a mi adófizetőink és devizahiteleseink teremtik elő a nyugati országok válságkezelő intézkedéseihez szükséges forrásokat. Közben az elégedetlen embereket, a képviseletüket vállaló „kis pártokat” – és persze a szakszervezeteket – súlyos jogsértések árán is el akarják hallgattatni. A polgári demokráciáról áttérünk a polgári diktatúrára.
Annyit ígérhetek sokunk nevében is, hogy a diktatúra ellen lázadni fogunk. Európai testvérpártjaink, köztük a német Balpárt, már az EBESZ-hez fordultak választási akadályoztatásunk miatt, és itthon is bővülni fog a környezetvédők és a baloldaliak összefogása. A politikai harc folytatódik, és a végén mi vagy utódaink csak azért is megteremtjük a többség demokráciáját. Azt hiszem, hogy ettől félnek leginkább a polgári diktatúra haszonélvezői.
