Piros szegfűk ezrei Horn Gyula temetésén
– A Deák emlékműnél forduljanak el, onnan már megtalálják – igazítja útba az érdeklődőket a szürke egyenruhát viselő halottszállító. Elég lenne persze a piros szegfűket követni, az MSZP aktivistái a Fiumei úti temető főbejáratánál mindenkinek adnak egy-egy szál virágot. Meg egy nyakbaakasztós jelvényt, rajta a néhai miniszterelnök és pártelnök, Horn Gyula fotójával. – Ne felejtsék el, kérem, amikor elindulunk a temetési menettel, mindenki emelje fel a piros szegfűt – mondja a szocialisták pultjánál az egyik aktivista hölgy.
Sok szegfűt kell osztogatni és sok jelvényt. Már reggel nyolc óra magasságában rengetegen zarándokoltak el a 15-ös parcellához. Többségében idős emberek, nyugdíjasok, de fiatalokat is lehet látni. A szertartás helyszínét a szervezők kordonnal vették körül, a szabadtéri ravatalhoz nem lehet odajutni. A rengeteg koszorúból csak sejteni lehet, hogy hol áll majd a koporsó.
A kordon egyik oldalán a meghívottak, rendezők, biztonsági emberek, a másikon azok, akik tiszteletüket jöttek leróni Horn Gyula előtt. A temető környékét a rendőrség lezárta, láthatóan nagy a biztonsági készültség. Autóval csak az arra jogosultak hajthatnak be.
A gyepen, a kordon „népi oldalán” felállított székek gyorsan megteltek. Az ott gyülekezők történeteket mesélnek, halottakat idéznek. – Ilyen jó miniszterelnökünk soha többé nem lesz – fakad ki a sóhaj egy idősebb hölgyből. Többen helyeselnek, azt mondják, hogy ő akart segíteni azokon, akik lent maradtak.
A reggeli nap is erősen tűz már, hamar előkerülnek a zsebkendők. A piros szegfűk jól bírják, aki siet, s nem tud maradni a szertartás végéig, az trükkhöz folyamodik. Például megkéri a kordon túlsó oldalán álló katonák egyikét, hogy legyen kedves letenni azt az egy szálat a többi virághoz. A honvédségi buszban a díszegység tagjai közül többen szenderegnek. Nem látják, hogy egyre több piros pont közeleg feléjük. Távolról nézve olyan mintha a sok piros egy kordon lenne.
Nem hivatalos, de hosszú.
