Miközben erejükhöz mérten mindent megtesznek a továbbtanulás érdekében, a szülők kétharmada úgy látja, gyermeke csak nehezen kap majd munkát – derült ki a Jobline pályaorientáció-kutatásából, amelyet a Jobline megbízásából az ELTE Társadalomtudományi Karának Társadalomkutatások Módszertana tanszéke munkatársai készítettek. Az adatgyűjtés 2013. augusztus 12–25. között történt, telefonos interjúkkal, amelyek során 427 középiskolás gyerek szülőjét kérdezték meg. 

A válaszok alapján mind a megfelelő iskoláztatás, mind pedig az elhelyezkedés kapcsán komoly aggályok élnek a szülőkben. A szülők átlagosan havi 110-120 000 forintra taksálják az időarányos tandíjat, valamint a diákléttel járó összes járulékos költséget (a tanulmányi kiadások sorába például a magánórák is beletartoznak: a fiatalok közel fele jár valamilyen magánórára, elsősorban nyelvórára, másodsorban matematika-korrepetálásra).

Ez az összeg – tekintettel a jelenlegi jövedelmi viszonyokra – tökéletesen érthetővé teszi a szülői aggodalmakat, és azt a törekvést, hogy erőn felül is támogassák gyermekeiket. A különböző anyagi színvonalon élő családok szándékai egybevágnak: valamennyi jövedelmi-vagyoni szegmens körülbelül háromnegyede biztosra veszi, hogy (továbbra is) támogatja anyagiakkal gyermeke továbbtanulását, míg további ötödük valószínűsíti ezt.

A háztartások anyagi helyzete azonban meghatározza azt, hogy mindez ”milyen áron” történik: a legrosszabb anyagi helyzetű válaszadók között nem volt olyan, aki úgy gondolta volna, hogy ez ne jelentene valamilyen mértékű terhet a háztartásnak, míg a jobb anyagi helyzetűek negyede nem tartaná tehernek a továbbtanulással jár költségeket.

Összességében a szülők 84 százaléka állította, hogy a család számára nagy terhet jelent majd a továbbtanulás. A családok 91 százaléka aktuális havi jövedelmeit is kénytelen lesz a tanulás finanszírozására felhasználni, tehát alig vannak, akik úgy látják, megtakarításaik elegendőek lennének erre a célra.

Az előre látható nehézségek ellenére a középiskolások szüleinek kétharmada jelezte: gyermeke mindenképpen szeretne továbbtanulni, 50 százalékuk kizárólag államilag finanszírozott helyre tervezi beadni a jelentkezését.

A magyarországi továbbtanulást tervezők szülei a tandíjon felül havonta átlagosan 67 ezer forintos kiadással számolnak. Azok a szülők pedig, akik tervezik, hogy gyermekük költségtérítéses helyre is beadja a jelentkezését, félévente 235 ezer forintos tandíjjal terveznek. - Sokan ugyanakkor nem tudják megbecsülni a várható tandíj mértékét, ami arra utal, hogy nagy a bizonytalanság a szülők körében a jövőbeni továbbtanulás feltételeit illetően - hívta fel a figyelmet Toldi Gábor, a Jobline.hu igazgatója.

A családokban meglepően magas arányban (57 százalék) a fiatalok szava a döntő a továbbtanulási kérdésekben – a háztartások egyharmadára jellemző csak az, hogy a szülők és a gyerekek közösen hozzák meg a döntést. A döntés tehát elsősorban a fiatalok kezében van.

Nemcsak a költségekre vonatkozóan mutatkozott azonban információhiány, bizonytalanság, a tudatosság hiánya, hanem azt illetően is, hogy melyik szinten lépjenek ki a fiatalok az oktatási rendszerből, azaz milyen végzettséggel álljanak munkába. A középiskolások családjának hatodában, az alapképzésen tanulók családjának negyedében nem tudták, folytatja-e a fiatal a tanulást.

Az alapképzésen tanulók közel fele nem folytatja tanulmányait mesterképzésen, és a középiskolások egyharmada  felsőoktatási alapképzésen. A közvetlenül a végzést követően továbbtanulni nem szándékozó alapképzésesek több mint fele, és a középiskolások közel harmada rögtön munkába is állna – a többiek döntő módon a szakképzésben kívánnak majd részt venni.

Az, hogy sokan nem kívánják bejárni a középiskola-alapképzés, illetve az alapképzés-mesterképzés utat, alapvetően a fiatalok döntése, nem a szülőké. A szülők ugyanakkor egyetértenek azzal, ha gyermekük inkább valamilyen szakmát tanul, nem zárva ki azt a lehetőséget, hogy valamikor a későbbiekben, kereső munka mellett, még sor kerülhet a magasabb szintű tanulmányokra.

A kutatás által érintett fiatalok 31 százaléka kizárólag Magyarországon, 22 százaléka pedig vagy belföldön, vagy külföldön tanulna tovább (a többiek legnagyobb része, azaz a teljes mint 40 százaléka nem tervez továbbtanulást). A továbbtanulni szándékozók szakterületének kiválasztásakor elsősorban a fiatalok adottságait, másodsorban a majdani munkaerő-piaci jellemzőiket veszik figyelembe a szülők.

A legtöbben a műszaki (17 százalék) és gazdaságtudományi-kereskedelmi (16 százalék) területeken tervezik a továbbtanulást. Jelentősen lemaradva következnek utánuk a bölcsészettudományi (9 százalék) és természettudományi (8 százalék) képzések.

A tényleges igényekkel összehasonlítva jól látszik, hogy a két legnépszerűbb területet reálisan értékelik a családok, hiszen a Jobline statisztikái alapján az álláshirdetések több mint 44 százaléka műszaki és gazdasági-kereskedelmi végzettséggel keres munkaerőt. Szintén reálisan látják a családok a nyelvtudás kiemelkedő szerepét: az álláskínálók 87 százaléka jelöl meg ezzel kapcsolatos elvárást, és a kutatásban a szülők is elsőként említették a nyelvtudást az elhelyezkedést segítő szempontok között.

Más a helyzet viszont az informatikával. – Miközben az álláshirdetések 18 százaléka IT-szakembert keres, a kutatás eredményei alapján a fiataloknak mindössze 5 százaléka tervezi a továbbtanulást ezen a területen – mondta el Toldi Gábor.

A kutatás arra is rávilágított, hogy miközben a szülők komoly erőfeszítéseket tesznek a gyerek továbbtanulása érdekében, a munkaerő-piaci esélyekkel kapcsolatban meglehetősen pesszimisták: 67 százalékuk szerint gyermekük nehezen, vagy nagyon nehezen talál majd állást Magyarországon. A diplomával vagy szakképzéssel számoló szülők egyaránt ezt gondolták. Azok pedig, akiknek gyermeke valószínűsíthetően csak érettségit szerez majd, ennél is borúlátóbbak.

A válaszadó szülők szerint gyermekük kezdő fizetése mai árakon számolva 142 000 forint (diplomások), 105 000 forint (OKJ-s végzettséggel rendelkezők), 93 000 forint (csak érettségivel rendelkezők) lesz. Az elhelyezkedést befolyásoló tényezők között a nyelvtudást említették a legtöbben, de a jó kapcsolatokat is fontosnak ítélik, másodikként említve ezt a szempontot.