Ha a válófélben levő házastársak sokáig huzakodnak a vagyonról, könnyen lehet, hogy a bíróság végül a lakás közös használatát rendeli el. Ez a megoldás senkinek sem jó. Az is előfordulhat, hogy a tartozás összegét vitató adóst többéves procedúra után fizetésre kötelezik ugyan, csakhogy a perérték többszörösét költik ügyvédre. De lehetnek olyan ügyek is, amelyek a jog eszközeivel kezelhetetlenek. Például a munkaadó négyszemközt találkozik alkalmazottjával, aki egyszer csak kirohan, és bevágja maga mögött az ajtót. Egyikük állítja, hogy a munkavállaló mondott fel, a másik szerint felmondtak neki. Az előbbi esetben sokmilliós végkielégítés járhat, az utóbbinál egyetlen fillér sem. Ki tesz igazságot? S jól jár-e az a hitelező, aki mindenáron érvényesíteni akarja a követelését, csakhogy kiderült: hiába vette birtokba a jelzáloggal terhelt szállodát, amikor az odavezető út az adós birtoka. Amíg pereskedtek, az ingatlan csendben pusztult.

Egy rossz egyezség is jobb, mint egy jó bírósági ítélet - állítja az Országos Mediációs Egyesület (OME) alelnöke. Fürjes Balázs szerint a felsorolt esetekben is érdemes lett volna inkább megegyezésre jutni A konfliktusok feloldására a többség mégis a pereskedést választja, s ennek két oka lehet: az emberek feltétlenül hisznek az igazukban, s ha mégis számukra kedvezőtlen ítélet születik, másokat - többnyire a bírókat, esetleg az ügyvédeket - lehet hibáztatni. Ez tulajdonképpen dupla vagy semmi, tehát valaki csaknem bizonyosan veszíteni fog.

A mások szempontjainak mérlegelése, mit több, tisztelete a magyar mentalitástól éppen úgy idegen, mint a felelősségvállalás - véli Fürjes. Ráadásul közismerten pereskedő nemzet vagyunk, és a tapasztalatok szerint sokan hajlamosak arra, hogy - saját veszteségeikkel sem törődve - az „utolsó vérig" küzdjenek. A bíróság pedig nem igazságot, hanem jogot szolgáltat - utal egy újabb szempontra a mediátor -, ezért könnyen előfordulhat, hogy a per nyertese és vesztese is elégedetlen lesz a döntéssel.

A Fővárosi Bíróság, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság, a Szegedi Városi Bíróság és az OME közös kísérleti programja - amelyet az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium támogat - az alelnök szerint éppen ezen szeretne változtatni. Vagyis: azt kívánják ösztönözni, hogy a felek a konfliktusok rendezésére a per helyett válasszák a közvetítői eljárást.

Bár a mediációs tevékenységet már egy 2002-es törvény szabályozta, ezzel a lehetőséggel a polgári jogvitákban évente talán egy-kétezer esetben élnek, miközben a perek száma országosan vagy kétszázezerre tehető. Vida Judit, a Fővárosi Bíróság polgári kollégiumának helyettes vezetője szerint az ügyek jelentős részében érdemes lenne a gyorsabb, olcsóbb és békésebb megoldást választani. Ez utóbbi különösen akkor fontos szempont, ha a vitatkozóknak - például a közös gyerek okán, esetleg mert szomszédok - továbbra is kapcsolatban kell maradniuk egymással. Ugyanakkor hangsúlyozta: a közvetítői eljárásban nem a jog eszközeit alkalmazzák, mert a mediátor - aki akár pszichológus, pedagógus vagy közgazdász is lehet - feladata csak annyi, hogy közvetítsen a felek között, és segítse őket a közösen elfogadható egyezség létrehozásában.

A kísérleti program lényege egyébként az, hogy a bíróság már a kereset benyújtásakor megvizsgálja, hogy van-e lehetőség a mediációra, s ha igen - erre szinte az összes személyi és vagyoni joggal kapcsolatban mód van -, az idézéssel együtt felhívják rá a felek figyelmét. Ha pedig valaki a panasznapokon személyesen megy a bíróságra, azt - a jogvita jellegére figyelemmel - a helyben ügyeletet adó közvetítőhöz küldik, aki díjmentesen tájékoztatást ad a mediációs eljárásról. - Próbált már beszélni a másik féllel? - elsőként a közvetítő többnyire ezt kérdezi. - Csak nem képzeli, hogy én fogom felhívni? - ez pedig a szokásos válasz.

Fürjes szerint pedig éppen ez a lényeg: a feleket le kell ültetni egymással. A következő lépés, hogy derüljön ki, mit akarnak, és hajlandók-e együttműködni a megoldás keresésében. Ez többnyire egy-két alkalom után kiderül, és ha van készség az egyezségre, az ügyet néhány napon belül le lehet zárni. És akkor nincs perköltség - egy tízmilliós ingatlannál csak az illeték hatszázezer forint -, nem kell ügyvédet fizetni, s nem kell évekig tárgyalásra járni. Így jóval olcsóbban - száz-kétszázezer forintból - megúszható az ügy, az időről nem is beszélve. Mellesleg a mediációval azért is érdemes próbálkozni, mert alkalmazása esetén a bírósági illetékből akkor is jár némi kedvezmény, ha nincs megegyezés.