Papíron csökkentették az öngyilkosságok számát
A MÁV-sajtótól kapott adatok szerint a júliustól decemberig számított fél évben hullámzóan alakult a „halálos személygázolások” száma. A kimutatás külön kezeli a baleseteket és az öngyilkosságokat. Ha az elmúlt tíz évet nézzük, akkor 1578-an lelték halálukat a síneken, ebből 545 volt a baleset, 1033 pedig az öngyilkosság. Feltűnő, hogy 2012-ről 2013-ra hirtelen csaknem a felére, 132-ről 70-re csökkent a halállal végződő öngyilkosságok száma. Ezzel párhuzamosan megnőtt a balesetek száma és aránya.
Mindebből nem következik, hogy a magyar emberek váratlanul optimistábbá, egyúttal óvatlanabbá váltak volna. Az arányok azért változtak meg, mert a MÁV-nál – úgymond – „szigorították” a belső statisztikai szabályozást. 2013-tól már csak azokat az eseteket sorolják az öngyilkosságok közé, amelyekről a rendőrség ezt határozatban megállapítja. A tájékoztatásból nem derült ki, mi indokolta a statisztika átszabását, ahogyan az sem, miért megbízhatóbb a rendőrségi vizsgálat annál, amit korábban a MÁV-nál alkalmaztak: kérdésünkkel a rendőrséghez irányítottak.
Bár Magyarországon még mindig kiemelkedően magas, összességében évtizedek óta csökkenő tendenciát mutat az öngyilkosságok száma. A KSH adatai szerint 1990-ben 4133 „befejezett” öngyilkossági kísérlet történt, ez a szám 2013-ban nem érte el a 2100-at. A KSH-nál megtudtuk, hogy az adatfeldolgozás módja – legalábbis a statisztikai hivatal részéről – nem változott: a kimutatás az orvos által kitöltött halottvizsgálati bizonyítvány alapján készül.
Bár az ORFK-tól pontos jogszabályi hivatkozásokat kaptunk, a megoldáshoz nem jutottunk közelebb. A lapunk által megkérdezett, Budapesten dolgozó mozdonyvezető azt kérte, hogy „az utólagos kellemetlenségek elkerülése végett” tekintsünk el neve közlésétől. Évtizedek óta dolgozik a vasútnál, többször is megtörtént, hogy önhibáján kívül halálra gázolt valakit. Tapasztalatai és kollégái elmondása alapján állítja: a halálesetek többsége – legalább kétharmada, de az is lehet, hogy háromnegyede – öngyilkossági kísérlet nyomán következik be. (A statisztikai átállás előtt a MÁV adatai is hasonló arányokat tükröztek.)
A mozdonyvezetők – mondta –egyértelműen el tudják dönteni, hogy valaki szándékosan ugrik-e a vonat alá, vagy véletlenül téved a sínekre. Ennél megbízhatóbb utólagos vizsgálati módszer aligha létezik. Éppen ezért erős kétségekkel fogadja az öngyilkosságok arányának csökkenéséről szóló kimutatást, ami szerinte a valóság kozmetikázása.
„Különösen az első tragikus eset viseli meg az embert. Azok a szörnyű pillanatok beleégnek az agyba, hetekig-hónapokig kísértenek” ő kérdés mindig az a mozdonyvezetőhöz, hogy képes-e folytatni a szolgálatot. Ha nem, akkor leváltják. A későbbiekben is kérhet orvosi és/vagy mentori segítséget. Zerkovitz Dávid, a Vasútegészségügyi K . szakpszichológusa úgy gondolja, hogy a mozdonyvezető szempontjából egyértelműen jobb, ha ilyenkor leváltják a szolgálatból, mert az események hatása alatt nem mindig képes saját lelkiállapotát helyesen felmérni, ez nem is várható el tőle.
Számolni kell azzal is: ha a baleset után tovább viszi a szerelvényt, minden körülményre hevesebben reagál, indokolatlanul vészfékez. Ezzel a közlekedés biztonságát is veszélyezteti. Többen számoltak be hirtelen megjelenő zavaró emlékképekről, amelyek az esemény után akár már egy-két órával jelentkezhetnek.
