Hány közösség volna képes ma Magyarországon közös koncerthallgatásra és nem nekik adományozott díjak átadásának ünnepségére megnyerni különböző gondolkodású embereket? Gyaníthatóan nem sokan. A Pannonhalmi Főapátság a kevesek közül való. Várszegi Asztrik püspök-főapát okkal fogalmazott így: „Márton napi találkozásaink olyan kiegyensúlyozott légkört teremtettek az elmúlt évtizedben, mely példaértékű lehet feszültségeket, szakadásokat hordozó és azt újra generáló, időnként elmélyítő hazai környezetünkben, a bennünket körülvevő világban.”

A Szent Márton-díjat tizenegy évvel ezelőtt a Pannonhalmi Főapátság, a Herendi Porcelánmanufaktúra és a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok alapította. Annak adják át, aki „a megelőző évben a legtöbbet tette a valamikori Pannónia területén lévő kulturális és turisztikai valamint térségfejlesztő programok megvalósítása érdekében, hozzájárulva ezzel nemzeti örökségünk és kulturális értékeink megismertetéséhez és megőrzéséhez.”

A díjat megkapta már – többek között – a mostani ünnepen is jelen lévő Sólyom László volt köztársasági elnök, Sebestyén Márta énekesnő vagy Kukorelli István alkotmányjogász.

A teljes felújítás és korhű visszaalakítás munkálatait mutató bazilika nem volt alkalmas a vendégfogadásra, így a főkönyvtár adott otthont a rendezvénynek. Itt játszotta Vivaldi Négy évszak című művét az Anima Musicae Kamarazenekar, Rolla János pedig hegedűszólistaként is közreműködött.

A vendégeket szokás szerint nem köszöntötték név szerint. Ott láttam Fellegi Tamás minisztert, az államosítás küszöbén álló Rába vezetőivel, nem messze tőle Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke ült, Sólyom László is tiszteletét tette, csakúgy mint az Állami Számvevőszék korábbi vezetője, Kovács Árpád, vagy az exminiszter Bárándy Péter. Rajtuk kívül államtitkárok és bankárok, stadiontulajdonosok és sportvezetők, rendőrkapitányok és rektorok, egyházi métóságok – jelesül Alberto Bottari de Castello érsek, budapesti apostoli nuncius, aki köszöntőt is mondott – gyárigazgatók, s a „kamarás” Parragh László. No és a házigazda szerzetesek.

Várszegi Asztrik főapát köszöntő beszédében sokadszor idézte már fel Szent Márton alakját. Átgondolt szavaiból minden évben kiérződik, hogy a mindig figyelemre érdemes főapát itt és most mit tart a legfontosabb üzenetnek Szent Márton cselekdetének példájából. Az idén a szolidaritást hangsúlyozta, s az utcai koldussal való együttérzést. Azt mondta: „Márton gesztusa nemcsak abban állt, hogy megosztotta katonaköpenyét, hanem hogy lehajló gesztusában szembesült a koldus nyomorával, közel lépett hozzá,  ­személyes terébe lépett.”

Az sem feltétlen volna természetes másutt, hogy a bencés főapátság az általa is alapított díjat egy evangélikus püspöknek, nevezetesen Ittzés Jánosnak ítélje oda a létrehozók egyhangú egyetértésével. Az indoklás szerint sok egyéb mellett azért is, mert „Ittzés János püspök úr lelkipásztori készsége és nyitottsága az egyházak egysége megteremtésében is példaértékű volt.”

Az ünnepség végén volt terített asztal libával és új borral. Az asztali áldás után bankár mondott pohárköszöntőt oldott hangulatban, mégpedig Erdei Tamás, az MKB Bank elnök-vezérigazgatója.

Közös derűt keltve közölte, hogy saját köpenyük felét már ők is odaadták a köz javára – igaz, jegyezte meg, nem önszántukból -, de jó volna, ha a másik fele legalább megmaradna nekik az ország érdekében is.