Hétszázötven fiatalt fogadott a pannonhalmi főapátság a taizé-i közösség találkozóján. Ennek a közösségnek mintegy száz tagja van, katolikusok és különböző protestáns felekezetű testvérek, akik harminc országból érkeztek a francia kis faluba, Taizébe, ahol kizárólag saját munkájukból élnek. Nem fogadnak el adományt, a családi örökséget is a legszegényebbek között osztják fel. A megosztott kereszténység és az egymással szemben álló népek kiengesztelődését hirdetik, s az irgalmasságra szorulókon segítenek.

Pannonhalmán a zarándoklat és a közös imádság mellett fiatalokkal találkoztak, s a Magyarországot is feszítő társadalmi kérdésekről beszélgettek. A találkozó előtt Hardi Titusz szerzetes, a pannonhalmi bencés gimnázium igazgatója úgy fogalmazott a Magyar Kurirnak: Olyan emberek szólnak majd hozzánk, akiknek az irgalmasságról személyes tapasztalatuk van.

A találkozón Félelmek és remény címmel a menekültek sorsáról, a menekülttáborok tapasztalatairól számoltak be olyanok, akik aktívan közreműködnek a hazájukból menekülni kényszerülők sorsának alakításában. Vitát szerveztek a cigányok és a nem cigányok közötti hidak építéséről, a társadalmi igazságosságról, s a hajléktalaqnságról is.

A Pannonhalmán összegyűlt adományokat a Szent Márton Gyerekmentő Alapítványnak ajánlották fel. Az alapítvány a  kritikus állapotú kisgyermek ellátásához és újraélesztéséhez elengedhetetlenül szükséges speciális életmentő eszközöket vásárol belőle.