Pallagi főszerkesztő nagyon kiosztotta a sajtót
A magyar sajtót nem Lázár János és a Matáv tette tönkre, hanem a politikai védelmezők után néző újságírók, a szerkesztőségeket gátlástalanul felhasználó, politikusokkal mutyizó laptulajdonosok, a legaljasabb seggnyalókat fizetési listákra felvevő pártok, valamint a pénzért és hatalomért bármit leközlő bértollnokok - írja a Borsonline.hu hasábjain Pallagi Ferenc, a Bors főszerkesztője, a Lapcom Csoport vezérigazgatója.
Pallagi szerint a sajtót azok a pártok, kormányok tették tönkre, amelyek "csak lakájt vagy ellenséget tudnak elképzelni az újságírásban", és szerinte "Antall Józseftől Orbán Viktorig nem volt egyetlen olyan vezetőnk sem, beleértve Gyurcsányt, Mesterházyt, Horn Gyulát, egyáltalán mindenkit, aki nem ilyen volt".
Jegyzete szerint a sajtót azok tették tönkre, akik "úgy nevelték a ma fiatal újságíró-nemzedékeket, hogy az újságíró nem a közösség őrkutyája, hanem a gazdája ölebe". Az a szerkesztő, aki "csak az ellenoldal tolvajairól, korruptjairól, hülyéiről íratott, sohasem a sajátjairól".
Pallagi Ferenc önkritikusan megjegyzi: "a magyar sajtót azok tettük tönkre, akik benne dolgoztunk az elmúlt 25 évben".
Véleménye szerint Lázár János és a Matáv már csak élvezik, hogy a sajtó ilyen, ha pedig nem olyan, szívfájdalom nélkül levágnak belőle egy élő darabot.
Ugyancsak a média helyzetével foglalkozik mai írásában Gál J. Zoltán, a Vasárnapi Hírek főszerkesztője, aki ezt írja: "nem tudjuk biztosan, hogy a Deutsche Telekommal tervezett 300 milliárdos kormányzati biznisz miatt dobták-e oda a tulajdonosok a hírportál függetlenségét a kormánynak. De azt tudjuk, hogy ez a kormány így szokott egyezkedni piaci szereplőkkel".
Hozzáteszi: "csak találgatjuk, hogy az RTL megregulázásán túl vajon a fideszes oligarchák közötti háború jele-e a bevezetni kívánt reklámadó, de azt tudjuk, hogy ezek a fideszes oligarchák bekebelezték már a fél országot, benne lapokat, rádióadókat, tévécsatornákat, reklámcégeket, mindent".
Jegyzetét így zárja: "ha a sajtó szabadságát megszüntetni gazdasági eszközökkel lehet, akkor a sajtó szabadságának megvédéséhez is szükség van ezekre a gazdasági eszközökre. Igen, pénzre. Ha akad majd valaki, aki áldoz arra, hogy a most állás nélkül maradt és a korábban kirúgott kitűnő újságírók újra felületet kapjanak a munkájukhoz, ha lesz, aki kifizeti a bérüket, a működés költségeit, és ha lesz majd legalább néhány ezer olvasó, aki ezért a tartalomért zsebébe nyúlni is hajlandó, akkor fogjuk majd tudni, hogy ennek a kormányzati működésnek befellegzett".