Magamból indultam ki, az ő helyében ugyanis szégyellném magamat. Bocsánatot nem kért. Megígérte, hogy előkeresi művét, és szétküldi a lelkészeknek, amire buzdítottam én is, de ez eddig nem történt meg. Hiába, sok dolga van egy esperesnek.

Beszámolója az intézményfinanszírozás problémájának említésével kezdődik, majd rögtön utána, előkelő helyen következem én, így: "S természetesen belülről is támadnak bennünket. Tegnap a Népszabadságban Görgey Géza református (?) lelkész (?!?) "testvérünk" minősítette a református lelkészeket radikálisnak, MIÉP-esnek és természetesen antiszemitának. Nem baj. Megszoktuk." A cikk, amire utalt, 2006 januárjában jelent meg Igazság az álságról címmel, miközben Szabó István püspök hetekig nem válaszolt a jobbikos, MIÉP-es politikusokat itt-ott az egyházi ingatlanba beengedő magatartást panaszló levelemre.

Kell-e mondanom, hogy nem minősítettem sem ebben, sem más írásomban a lelkészeket így? A cikk a mindent, még az egyházakat is beszippantani akaró Fideszről és a szélsőségesekkel szembeni egyházi engedékenységről szól. Az esperes vagy nem értette meg a szöveget, vagy - tekintve, hogy fegyelmi eljárás hivatalból is megindítható lett volna ifj. Hegedűssel szemben - érintve érezte magát és félretájékoztatta a cikket nem ismerő hallgatóságot.

Kiderül, hogy református és lelkész mivoltomat egyaránt megkérdőjelezi, pedig sosem találkoztunk, a testvériséget is csak idézőjelben tudja említeni. Az is lehet, hogy én vagyok az a "belső ellenség", akire dunamelléki egyházvezetők gondolnak, mikor ezzel a kifejezéssel élnek. Ez nem kis kóved. Id. Hegedűs Loránt is szerette azt mondani, hogy az ellenség beszivárog az egyházba. Azt pedig, hogy mit szoktak meg tőlem, nem tudom, hiszen azelőtt hosszú ideje - Szabó István püspöksége alatt - nem publikáltam írásomat. Az él bennük akkor fájdalmas emlékként, hogy a nagy püspökelődöt bíráltam?

Ezt a régi ügyet el kellene felejteni, sutba vágni, sose foglalkozni vele - ha csak rólam lenne szó. Az esperes előadását - ami személyemet illeti - kiröhögöm. De nem tudok elmenni a dolog politikai vetülete mellett. Míg az én írásom őt barátságtalanná tette, ifj. Hegedűs Loránt nyilatkozatai ellen a hat éves ciklusa alatt egyetlen egyszer sem rohant ki a gyűléseken. Érdemes ezt a jelenséget egybevetni azzal, hogy David Irvingnek a püspöki hivatal épületében majdnem megvalósuló könyvdedikálását nem bolygatják, és hogy a Hold utcai templomban tartott Orbán Viktoros választási-közéleti konferenciára a szabadabb levegőt ígérő püspöki ellenjelöltet nem hívták el bemutatkozni.

Egyes egyházi vezetők itt azzal az igénnyel lépnek fel, hogy tekintsék őket középutasnak, miközben száll a csókeső a jobboldali hatalmi tömb felé, minden más irányba pedig megy a verbális rugdosás. Kivéve persze a szélsőjobb felé, velük kapcsolatban a mélységes hallgatás a jellemző.

Azt kérdezném: önszántukból csinálják, így látva valamilyen szempontól célravezetőnek, vagy egy "pasa" óhajára? Az egyház ugyanis nagyon igyekszik eljátszani - már amikor érdeke -, hogy semleges, csakhogy az alakítás ritkán sikerül. Könnyű belátni az idegesen összevissza huzigált spanyolfalak és palástok mögé.

dr. Görgey Géza
református lelkész, festőművész