Paks az energiastratégiában: Orbán újabb lódítása
A 2011-ben elfogadott energiastratégia 2030-ig szól (a 2050-ig terjedő időszakkal már csak "kitekintésként" foglalkozik). Ennek rögzítése azért fontos, mert a meglévő paksi blokkok az üzemidő-hosszabbítás miatt 2030-ban még bőven termelni fognak – a legidősebbet is csak 2032-ben kell majd leállítani.
Maga a stratégia a bővítést kizárólag lehetőségként, feltételes módban említi (vagyis szó sincs róla, hogy bővítési kötelezettséget írna elő): "A jelenleg működő négy paksi blokk leállásával, és nem nukleáris kapacitásokkal való pótlásával ugyanis ekkor újra növekedhet a CO2-kibocsátás abban az esetben, ha a CO2 leválasztási és tárolási technológiák (CCS) még nem lesz piacérettek, így elveszíthetjük az előnyünket a CO2-kibocsátás tekintetében. CCS alkalmazásával a megnövelt hatékonyságú modern gázturbinák és széntüzelésű blokkok is esetleges alternatívát jelenthetnek, megfelelő költséghatékonyság, illetve a környezetvédelmi, egészségügyi és tárolásbiztonsági feltételek megvalósulása esetén. Ettől függetlenül mind a jelenleg működő négy paksi blokk, mind az esetlegesen létesítendő új atomerőművi blokk(ok) esetén a legszigorúbb, rendszeresen felülvizsgált biztonsági normákat kell alkalmazni."
Az energiastratégia többféle forgatókönyvvel számol, ezek egyike az atomerőmű-bővítés. "A megújuló energiaforrások térnyerése mellett, az új atomerőművi blokk(okk)al számoló forgatókönyvekben (lásd az Energiastratégia melléklete) az atomenergia mai 16%-os részesedése is növekszik a primerenergia-felhasználásban 2030-ra."
Az atomenergia gazdasági szerepéről egyetlen szót sem ejt a stratégia, a nukleáris erőműben termelt áramot kizárólag a közlekedéssel összefüggésben ("amelyre a közúti és vasúti közlekedés villamosítása épülhet") említi. Konkrét teendőket rögzít ugyanakkor a megújuló energiaforrások hasznosítása, illetve az energiahatékonyság növelése területén, amelyeket az Orbán-kormány gyakorlatilag elszabotált: a kormányváltás óta egyetlen új szélerőműre sem adtak ki engedélyt (pedig beruházói igény lenne rá), a biomassza-hasznosítás stagnál (csak azért nő az aránya az energiafelhasználásban, mert a teljes fogyasztás az elhúzódó válság miatt csökkent), a lakossági energiahatékonysági beruházásokat pedig takaréklángra állították: a kormányváltás előtti időszak átlagának a tizedét sem fordítják erre a célra, annak ellenére, hogy a választási programban még évente a lakásállomány 10 százalékának energetikai korszerűsítését ígérték.
Sántít Orbán érvelése azzal kapcsolatban is, hogy egy korábbi, a kormányváltás előtt elfogadott parlamenti határozat felhatalmazást ad számára a bővítési beruházásra – ilyen tartalmú határozat ugyanis soha nem született. Az országgyűlés eddig két alkalommal foglalkozott a bővítés kérdésével.
A 40/2008 (IV.17.) OGY-határozat a 2008–2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikáról: „Az Országgyűlés … felkéri a Kormányt, hogy kezdje meg az új atomerőművi kapacitásokra vonatkozó döntés-előkészítő munkát. A szakmai, környezetvédelmi és társadalmi megalapozást követően a beruházás szükségességére, feltételeire, az erőmű típusára és telepítésére vonatkozó javaslatait kellő időben terjessze az Országgyűlés elé." Mindebből máig egyetlen betű sem valósult meg (amiről érvényes ombudsmani állásfoglalás is született: az összes megalapozó tanulmány hiányzik, és a konkrét beruházásra vonatkozó előterjesztés sem került soha a parlament elé.
A másik, egy évvel későbbi határozat szintén nem a bővítésről szól, amire már a címe is utal: 25/2009(IV.02.) OGY-határozat az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 7. §-ának(2) bekezdése alapján, a paksi atomerőmű telephelyén új atomerőművi blokk(ok) létesítésének előkészítését szolgáló tevékenység megkezdéséhez szükséges előzetes, elvi hozzájárulás megadásáról. A határozat szó szerint a következőket tartalmazza: „Az Országgyűlés előzetes, elvi hozzájárulást ad a paksi atomerőmű telephelyén új blokk(ok) létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez”.
