Öt év börtönt kapott a fiát halálra verő apa
H. Gábor már a tavalyi első tárgyalási napon is megtört ember benyomását keltette, többször is elsírta magát, miközben az ügyész felolvasta a vádiratot, amely különös kegyetlenséggel, 14 évesnél fiatalabb személy sérelmére elkövetett emberöléssel vádolta meg. Ugyanez a letargia látszódott a vádlotton csütörtökön is, amikor a Budapest Környéki Törvényszéken elhangzott vádbeszédből kiderült, az ügyészség H. Gábor esetében nem módosította a vádat, míg a férfi élettársát segítségnyújtás elmulasztása miatt kérte elmarasztalni.
A vád- és védőbeszédekből az is kiderült: a vádhatóság és a védelem egyetért abban, milyen előzmények vezettek a 2010. július 11-én bekövetkezett tragédiához, ám a bűncselekmény körülményeiről alaposan eltért a két oldal álláspontja.
A halálra vert kisfiúval, ifjabb H. Gáborral születése óta számos probléma volt. A fiú édesanyja 2006-ban – sokadik sikertelen kísérlet után – öngyilkos lett, előtte évekig pszichiátriai kezelésekre járt. A kis Gábor hiperaktivitása miatt nagyon keveset aludt, gyakran okozott magának sérülést. Az óvodában kezelhetetlennek bizonyult, fojtogatta, rugdosta a társait. Éveken át pszichológus foglalkozott vele.
Később bekerült egy speciális iskolába, ott úgy tűnt, hogy rendeződhet a helyzete, ám idővel újra előjöttek a problémák: hozzányúlt az osztálytársai holmijaihoz, tiszteletlen volt a tanáraival, sokszor volt indokolatlan dühkitörése. A családjában is egyre rosszabbul érezte magát, képtelen volt elfogadni édesapja új élettársát és annak rokonait. Szándékosan bosszantotta az „új anyukáját”, eldugta, megrongálta annak személyes holmijait. Eltüntette például a nevelőanyja, Ny. Zoltánné mobiltelefonját, ami ugyan később előkerült, ám a fiú letörölte róla az összes adatot.
A tragédia előtti időszakban bizonyossá vált, hogy H. Gábor nem tud mit kezdeni a fiával, mégsem kért segítséget senkitől. Az apa – állítása szerint – a végzetes nap előtt egyszer sem verte meg a fiát, 11 év alatt legfeljebb ha öt pofont adott neki. A bűntény napján azon dühödött fel, hogy a fia darabokra szaggatta a nevelőanyja egyik lepedőjét. Az apja számonkérésére a kis Gábor azt mondta: azért csinálta, mert gyűlöli a nevelőanyját. H. Gábornak ekkor borult el az agya.
Az ügyészség szerint nekiesett a fiának: kézzel, fakanállal, majd amikor az eltört, derékszíjjal ütötte-verte őt. Az orvosszakértő 45 sérülést azonosított a gyermek testén, a vádhatóság szerint a verés 20-30 percig tarthatott. Miután az apa lehiggadt, észrevette, hogy a gyermek rosszul van. Mentőt hívott, egyúttal megkezdte a fiú újraélesztését. Az eszméletlen gyereket mentőhelikopterrel szállították kórházba. Későn. A kis Gábor pár órával később meghalt.
A vádlott védője, Csics Péter azzal érvelt: a férfi bűnös ugyan, de nem emberölésben, hanem halált okozó testi sértésben, mivel az orvosszakértő szerint a bántalmazás csupán néhány percig tartott, a kisfiú halála pedig a fájdalom és az ijedtség által előidézett sokk miatt következett be. H. Gábor sem a nyomozás, sem a bírósági tárgyalás során nem tudott magyarázatot adni a tettére. Az utolsó szó jogán annyit mondott: „Sajnálom, hogy bántottam a fiamat, nem gondoltam volna, hogy ilyen következménye lesz.”
A bíróság a tényállást tekintve a védelem álláspontját fogadta el. Szegedi Gyöngyvér bírónő az ítélet indoklásában úgy foglalt állást, hogy a „tudatszűkült állapotban lévő, indulatvezérelt” H. Gábor nem verhette 20-30 percen keresztül a fiát, az orvosszakértő által a gyermek holttestén azonosított 45 sérülés néhány percig tartó bántalmazást feltételez. A bíróság úgy ítélte meg, hogy H. Gábor nem meggyilkolni, hanem büntetni-bántani akarta a fiát, ezért a tettét nem emberölésként, hanem halált okozó testi sértésként minősítette. A férfit ezért nem az ügyészség által indítványozott súlyos fegyházbüntetésre, hanem ötévi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Ny. Zoltánnéra, aki végignézte a kisfiú bántalmazását, de azt nem akadályozta meg, segítségnyújtás elmulasztása miatt 1 év 8 hónapi – végrehajtásában 4 évre felfüggesztett – börtönbüntetést szabtak ki.
Az ítélet nem jogerős.
