A családfő, az idén 72 éves Petrits József elmondta, ükapja, Pettrits József indította el még 1825-ben a mézeskalács és gyertyaöntés vállalkozást. Kevesen tudják, hogy ez a két mesterség azért kapcsolódik össze, mert a méz mellékterméke a viasz, és ebből öntik ki a gyertyákat, magyarázta József. Abban az időben honosodott meg ez a szakma, de csak kevesen foglalkoztak vele hazánkban. Ma pedig az országban egyedül a Petrits család az, aki mindhárom területtel: mézeskaláccsal, gyertyaöntéssel és cukorkák készítésével is foglakozik. Szó esett még a dédapáról, majd a nagyapáról és Pettrits Istvánról (József édesapjáról), akik mind kicsit tovább fejlesztették a mesterségüket.

– Ketten voltunk testvérek a húgommal, – mondta József – és már gyermekkorunkban belefolytunk a munkákba, a csomagolás például a gyerekek dolga volt. Édesapám cukrászipari termékekkel is foglalkozott, komoly felszerelése volt hozzá. Nagyon megviselte az egész családot, amikor mindent elvettek tőlünk, államosították a cukrászüzemet és a benne lévő gépeket is. Édesapám elment dolgozni a vendéglátásba alkalmazottként, majd egy évre rá újra kiváltotta az ipart. Mézeskalács figurákat és gyertyákat készített, vásározni, búcsúkba jártunk eladni ezeket, és a templomokba is tőlünk rendelték a gyertyákat. Ha szerényen is, de meg tudtunk belőle élni. A húgom érettségi után a pedagógus pályát választotta, később biológusként dolgozott egy laborban, elkerült Szekszárdról. Édesapám sokáig nem akarta, hogy átvegyem az üzemet, az államosítások nyoma mély sebet ejtett a lelkén – mesélte József.

Igazi, összetartó család a Petrits, minden hónapban egyszer mind a hat unoka – a legkisebb 3 és fél, a legnagyobb 13 éves – ott alszik a nagyszülőknél. Ilyenkor sok játékkal, közös tevékenységgel kovácsolódik össze még jobban a család. A gyerekek is szívesen segítenek a műhelyben. A Petrits család igazi "kovásza" a nagymama, aki 30 évig pedagógusként dolgozott úgy, hogy közben besegített a mézeskalács készítésébe is. Ő a biztos háttér, aki süt, főz, unokázik és árul a mai napig a szekszárdi piacon is.

Tizenkét éve, 2003-ban jött az ötlet, alakítsanak egy mézeskalács múzeumot. Olyan sok régi irat, szerszám, kemence, gyertyahúzó volt a padláson, melyeket nem volt szívük eldobni. Ezt megelőzően pedig Petrits József  Közjóért kitüntetést kapott a szekszárdi önkormányzattól, és arra gondolt, megpróbálja viszonozni a bizalmat. Így jött létre a múzeum. Eddig több mint 80 ezren jártak itt, helyiek, vidékiek, külföldiek. A látogatók egy felvételről azt is megnézhetik, hogyan készül a mézeskalács. Terveik között szerepel – ha pályázni lehet majd rá –, hogy tovább fejlesszék a múzeumot, helyben is lehessen mézeskalácsot készíteni, akár a látogatóknak is. – Sokszor eszembe jut édesapám és a nagyapám, ha látnák mit értünk el, biztosan nagy örömmel nyugtáznák – mondta a családfő