Lázár János frakcióvezető a megegyezés szándékával nyitotta meg az ülést, amelyen összesen 10-12 vitás kérdést exponált, de ezek mindegyikére nem jutott idő a mindössze egyórás megbeszélésen. Jövő héten folytatni fogják. Ugyanakkor Hoffmann Rózsa szokásához híven utólag úgy értékelte, hogy Orbán Viktor miniszterelnök kiállt a törvényjavaslat mellett.

A „kiállás” szó Hoffmann Rózsa sajátos értelmezését tükrözi, hiszen Orbán Viktor és a frakció most is úgy állt ki, hogy számos ponton változtatnának az eredeti elképzelésen. Kiderült például, hogy – a felzárkóztató osztályokon kívül – a képviselőcsoport a hároméves kötelező óvodáztatást illetően sem osztja Hoffmann Rózsa elképzeléseit. A miniszterelnök is puhítaná az oktatási államtitkárság javaslatát.

A parlament oktatási bizottságának fideszes elnöke négyéves kortól tenné kötelező az óvodát, hiszen a középosztálybeli családok közül többen szívesen otthon tartják a gyerekeiket. Viszont Pokorni Zoltán már hároméves kortól különböző támogatásokkal ösztönözné a hátrányos helyzetű gyerekek óvodáztatását. Lapunknak több, a neve elhallgatását kérő, az ülésen részt vevő képviselő azt mondta: Orbán Viktor e kérdésben Pokornihoz állt közelebb.

Nincs döntés az egész napos iskoláról

Az egész napos iskola kérdésében sem született még döntés: e tárgyban is érkeztek fideszes módosítók a törvényjavaslathoz, amelyek nem tennék kötelezővé ezt az iskolatípust, viszont támogatnák, hogy legyen ott, ahol erre igény és pedagógiai akarat van. Úgy tudjuk, a miniszterelnök is egyetértett abban, hogy az egész napos iskolának csak akkor van értelme, ha az több, mint egyszerű gyerekfelügyelet. Ahhoz viszont, hogy ezt az iskolatípust tartalommal lehessen megtölteni, időt kell adni az iskoláknak, tanároknak, fenntartónak egyaránt. Vita bontakozott ki arról is, hogy az egész napos iskolában a szülő kérésére az igazgató felmentheti-e a gyereket a délutáni foglalkozás alól. A vita alapján úgy tűnik, hogy a törvényben szétválik az egész napos iskola fogalma: akkor mentheti fel az igazgató a gyereket a délutáni foglalkozás alól, ha az iskola délután csak napközis foglalkozást nyújt. Akkor viszont, ha délutáni tanórák is vannak – ami az egész napos iskola lényege lenne –, nincs felmentés.

A felsőoktatási felvételik kérdésében sem áll nyerésre Hoffmann: úgy tudjuk, a miniszterelnök még mindig nagyon erős központosító szándéka közelebb áll a Pokorni-féle sztenderdizált érettségihez, mint az államtitkár által javasolt „háztáji” felvételiztetéshez, ami azt jelentené, hogy az intézmények azt csinálnak és azt követelnek, amit akarnak. Kormányközeli forrásokból úgy értesültünk, Orbán Viktor leszögezte: ez a törvénytervezet nem az övé, mert ő engedményeket tett, például ha rajta múlna, a javaslatban 15 és nem 16 évre szállítanák le a tankötelezettség korhatárát.

A pedagógus-életpályamodell nem kerül ki a törvénytervezetből, hiába nyújtottak be ezzel kapcsolatban fideszes politikusok módosító indítványokat. – Úgy tűnik, ezt Orbán eldöntötte, mint ahogy azt is, hogy valahogyan lesz rá pénz – mondta egy forrásunk. Ez évi 164 milliárd forintos többletköltséget jelentene az államosítási többletköltségeken túl.

Az önkormányzat csak villanykörtét cseréljen az iskolákban

Egyértelműen kiderült az is, mit gondol Orbán Viktor az állam szerepéről. Információink szerint a miniszterelnök kritikusan szólt a magyar iskolarendszerről, szerinte azért van szükség az államosításra, mert az iskolák között nagyok a különbségek, és egyenetlen a színvonal. Orbán kifejtette: az állam lesz a fenntartó, és az önkormányzatok legfeljebb visszaszerződhetnek az iskolák működtetésére. Azt is kifejtette, hogy mit ért fenntartáson: a tartalmi szabályozást (nemzeti alaptanterv), a pedagógusbérek finanszírozását, az igazgató kinevezését. „E szerint a működtetés nem jelent mást, mint a villanykörték cseréjét vagy a kéményseprő kihívását” – kommentálta egy forrásunk.

A frakcióülés után Hoffmann Rózsa úgy nyilatkozott, hogy nem érzékelt feszültséget, forrásaink viszont állítják, hogy a sikeres oktatási intézményeket fenntartó polgármesterek egy része rendkívül csalódott volt. Közülük többen attól tartanak, hogy az államosítással nem garantálható az iskolák közötti színvonalkülönbségek kiegyenlítődése.

– Azt a színvonalat, amit egyes önkormányzatok elértek, nem tarthatja fönn az állam, mert nem lesz annyi pénze. Majd az lesz, hogy a jó iskolák leromlanak, a szegény településeken meg nem lesz túl nagy javulás. Rombolni gyorsabb, mint építeni – fogalmaz egyikük. Egy másik fideszes politikus viszont azt mondta, érthető, hogy Orbán államosítani akar, ezzel a szegényebb településeken élő gyerekeknek szeretne jobb iskolát nyújtani.

– Miért jobb, ha egy tízfős képviselő-testületben döntenek teljesen egyéni érdekek mentén az iskolaigazgatók kinevezéséről, mint ha járási szinten a kormányhivatal tenné azt? – vette védelmébe az államosítást egy szintén névtelenséget kérő képviselő.

Hoffmann Rózsának annyiban mindenképpen igaza van, hogy a frakcióülésen nem volt éles vita. Ennek sokak szerint az oka az, hogy Orbán Viktor ismét jól taktikázott, hiszen a polgármesterek nem szálltak szembe vele, és erre jó okuk van: kitapintható a félelem körükben az önkormányzati törvény miatt, inkább ott próbálnának alkupozíciókat fogni.

A gázszolgáltató csak annyira fűti az iskolát, hogy a radiátorok ne fagyjanak le