Az Andrássy úti székházban – közvetlenül a Demokrata című hetilap szerkesztőségének szomszédságában – csütörtök kora este megtartott eseményen Lendvai Ildikó volt pártelnök, Baja Ferenc és Kiss Péter egykori szocialista miniszterek, valamint Lakner Zoltán politológus is részt vettek.

Kalmár Szilárd, a fórum egyik szervezője nyitóbeszédében többek között azt mondta: Hornnak köszönhető többek között az is, hogy a rendszerváltás után nem erősödött meg a szélsőbaloldal, mert Horn képes volt érdemben megszólítani „Kádár népét” és eközben nyugati demokráciát is építeni a kormányzása idején.

Lendvai Ildikó a beszélgetés során – először a Nőszövetséghez kapcsolódóan – többek között azt mondta: Horn biztosan rossz néven venné, ha feministának neveznék, holott kifejezetten sokat tett a nők jogaiért és esélyeiért. „Gyula azt is elutasítaná, ha filozofáló, teoretikus alkatnak neveznék, ő mindig a hétköznapi gondokra kereste a választ. Hála Istennek, tegyük hozzá!” – fogalmazott Lendvai, hangsúlyozva: Horn mélyen morális indíttatású politikus volt, aki elkövetett minden olyan – „persze, olykor dühítő” – trükköt és taktikát is, amelyet a politika megkövetelt, de valódi erkölcsi elkötelezettséggel dolgozott a társadalmi igazságtalanságok ellen.

„Horn Gyula az, akiről az unokáink a saját történelemkönyveinkben olvasni fognak. Miniszterelnökök jönnek-mennek ezekben az időkben, de olyanok, akik ezt a korszakot érdemben befolyásolták volna, nagyon kevesen vannak. Horn Gyula ilyen. Talán fel sem tudjuk még sorolni azt a sok döntést, vagy későbbi időszakot is orientáló habitust, amit behozott a politikába. A rendszerváltás első négy éve után az ő kormányzása tette világossá, hogy Magyarország hogyan is viszonyul a nyugati világhoz” – ezt már Kiss Péter volt miniszter mondta a fórumülésen. A politikus mosolyogva anekdotázott, elmondva: Horn szigorúan tartotta magát a rendhez, olyan nem volt, hogy egy kilencórás kormányülés egy perccel kilenc után kezdődjön el. „Érdekes volt látni meglett minisztereket futni a folyosón, nehogy Gyula előbb érjen a terembe, mint ők. Nem azért, mert ha késés volt, kemény megjegyzéseket kaptak volna. Azt is, persze. De sokkal inkább az iránta érzett tisztelet miatt rohantak (…) Gyula merte és akarta szóvá tenni a hibákat. Azért, hogy minden és mindenki jobb legyen” – fogalmazott Kiss Péter. A volt kancelláriaminiszter hozzátette, hogy az MSZP-ben is sokszor keveredtek olyan helyzetbe az elmúlt időszakban, hogy amikor az emberek megkapták a sárga csekket, nem lehetett tudni, hogy a szocialistáknak köszönhetik azt, vagy az MSZP-sek valójában az emberek oldalán állnak, és épp azon vannak, hogy be tudják fizetni a terheket. „Gyulánál ez nem volt kérdés. Neki elég volt eljutni az ajtótól a színpadig, és pontos tudta, hogy az ott ülők mit éreznek, mit akarnak, mire vágynak. Ha Gyula háttal állt a céltáblánál, tízből kilencszer akkor is vakon beletalált. Persze, volt, hogy mi is ott álltunk sokszor Gyula és a céltábla között – ezt megtapasztaltuk –, de mindenki, elsősorban az ország profitált belőle” – mondta Kiss Péter.

Az egykori környezetvédelmi miniszter, Baja Ferenc a fórumon azt mondta: „Horn volt a hétköznapok államférfija”. Aki tudta és hitte, hogy mit kell csinálni Magyarországgal, de eközben mentes volt minden bürokratikus elemtől. „A 'hornizmus' arról szólt, hogy ez az ember, ha olykor botolva is, de küzdve és akarva: értünk csinált mindent (…) A baloldal egyedüli miniszterelnöke abban a tekintetben, hogy felismerte: csak akkor tud tenni az országért, ha mögötte egy valódi és egységes erő áll” – fogalmazott Baja Ferenc, hangsúlyozva, hogy szerinte a volt kormányfő az utóbbi idők legjelentősebb országstratégája volt. Úgy vélte, Hornnak sikerült a politikai és szakmai erőt is teljes mértékben és sikerrel integrálnia. „Miközben mindenki azt mondja, hogy Horn Gyula nem jól kommunikál, szerintem épp hogy a rendszerváltás legjobb kommunikátora. Az, hogy ő állt ott a szögesdrótnál, hogy soha nem szólt bele a médiába, de átmentek az üzenetei, az mind a jó kommunikációjának volt köszönhető. Az volt a technikája, hogy mindent leírt kézzel. Bárhova állt oda: a Parlamentben, vagy egy falusi fórumon, mindig volt nála egy papír, amire hatalmas betűkkel leírta, amit mondani akart. Ezen keresztül szűrte meg ugyanis az üzeneteket. Semmit nem mondott, amit nem akart” – fogalmazott Baja Ferenc. A szocialista politikus hozzátette, hogy Horn és Orbán Viktor valóban és érdemben tisztelik egymást. „Gyula a baloldal politikai tábornoka, akár tetszik, akár nem. Egy hadvezér. Soha nem hajolt el, de soha nem ütött indok nélkül. Az ő párosukban most Orbánnak megszólalási kötelezettsége volt, mert nem tud a mellett a valaki mellett elmenni, akit Horn Gyulának hívnak (…) Én sem tudok nála erősebb mintaadó politikust, akit követni lehet” – mondta a beszélgetés során Baja Ferenc.

A politológus Lakner Zoltán a fórumon többek között azt mondta: Horn Gyula valóban olyan államférfi, akiről érdemes és kell is beszélni. A szakértő szerint a volt kormányfőnek eltökélt célja volt egy baloldali pólusképzés, de a Kónya- és Csurka-dolgozat idején mégsem az egyenlő távolságtartás elvét választotta, ami egy fontos pont az MSZP demokratikus rendszerbe való megérkezése kapcsán. Lakner méltatta a Horn-kormányzás idején – az akkori kétharmados többség ellenére – megvalósított és megerősített ellenzéki jogokat is, majd többek között arról beszélt, hogy a Horn-féle „kisember-politika” képes volt rezonálni a szociális igényekre, és sokkal inkább ez, és nem pedig a Kádár-korszak iránti nosztalgia segítette a szocialistákat győzelemre 1994-ben. A politológus hozzátette: a Bokros-csomag ehhez képes volt – kényszerből – egy teljes hátraarc. Lakner „becsületes dolognak” nevezte, hogy Hornék és az MSZP akkor nem igyekezett kerülni a „megszorítás” kifejezést, inkább megpróbálta elmagyarázni a miérteket. Az elemző szerint Hornt személyesen is frusztrálhatta ez az időszak, hiszen erkölcsi és személyes vállalása sem erről szólt. Lakner hozzátette: az MSZP erős pártként hagyta el a kormányzást 1998-ban, és automatikus váltópártként maradt fenn a színen, ami jelentős mértékben Horn Gyula érdeme. És ez is minősíti a volt miniszterelnök politikai kvalitásait. „Amikor elveszítették a választást, Horn Gyula nem kérte a szavazatok újraszámlálását. Nem mondta, hogy a haza nem lehet ellenzékben, és nem szólított fel polgári körök megalakítására (…) Van ez a politikus, aki tanulja a demokráciát, és eközben az ő ellenfelei, akik a demokrácia felkent bajnokai lennének, épp hogy úgy látszik: az egypártrendszert tanulják (…) Nem gondoltam volna húsz évvel ezelőtt, hogy Horn Gyulával kapcsolatban ezek a szavak fogják elhagyni a számat, de Horn Gyula – különösen az elmúlt időszak fényében – jelentősen felértékelődik” – zárta szavait Lakner Zoltán.