„Különös műfaj az évértékelő: kevés politikai eseményre irányul ekkora közfigyelem, miközben kevésnek van ilyen csekély jelentősége, tényleges hatása az állampolgárok életére. Bár a kommentátorok minden évben igyekeznek nagy horderejű bejelentéseket, stratégiai irányokat kibontani az aktuális kormányfő szavaiból, nem könnyebb feladat ez, mint a madárjósnak a madarak röptéből kiolvasni egy háború kimenetelét” – kommentálta Orbán Viktor beszédét Filippov Gábor.

A Magyar Progresszív Intézet elemzője hozzátette: a miniszterelnök idei beszédének is leginkább kommunikációs funkcióját értelmezhetjük. Úgy vélte, ha az ellenzéki politikusok évértékelése a jelen apokaliptikus voltának és egy jobb alternatívának az ecseteléséről szól, egy kormányfőé legalább ennyire szükségszerűen a sikerek hangsúlyozásáról és az életképes alternatívák tagadásáról. „Ez volt egyúttal a miniszterelnök előtt álló legnagyobb kihívás: hidat verni a polgárok mindennapi tapasztalatai és a kormány sikerkommunikációja között akkor, amikor a választók bő kétharmada elégedetlen a kabinet teljesítményével – köztük a kormánypárti szavazók nem elhanyagolható része is. Vélhetően ez az oka annak is, hogy a diadalmenet visszafogottabb volt a tavalyinál, és a kormányfő oly sokszor használta a 'lehetne jobb is' kitétel különféle variációit” - fogalmazott Filippov.

A szakember hangsúlyozta, hogy Orbán elsősorban a kormányzati teljesítményt ért bel- és külföldi kritikák özönével vette fel a küzdelmet. Ennek egyik eszköze a 2010 előtti „elmúltnyolcév” élénk színekkel történt megidézése volt, ami várhatóan a választási kampánynak is kulcseleme lesz. „A másik a 2010 óta hozott, sokszor kapkodónak és szétesőnek tűnő kormányzati intézkedések terv szerinti, koherens és értelmes egészként való vázolása volt, olykor a citált adatok finom 'kozmetikázásával'. Ez a kormányfői beszédíró lehetőségeit is szűkítette: a szöveg, ha tompított formában is, végig a tavalyi évértékelő sikerpaneljeit ismételte. Épp ezért voltak zavarba ejtőek a beszéd retorikai megformáltságának hanyagságai: például hogy miért kellett 'újrahasznosítani' a tavaly októberben, Cegléden már elsütött anekdotát az aranylakodalmát ülő házaspárról, vagy hogy miért nem maradt idő a tévesen Márainak tulajdonított Ottlik-idézet ellenőrzésére” – nyilatkozta lapunknak Filippov Gábor.

Vasali Zoltán, a Policy Solutions vezető elemzője kérdésünkre úgy reagált: a választások évéhez közeledve látható, hogy Orbán Viktor évértékelője egyre kevesebb konkrétumra és egyre több hangulati elemre épít. „Önmagában már eredménynek tekinthető, hogy az önkritikára ritkán hajlamos miniszterelnök nem jelesre, maximum jóra értékelte a saját kormányának teljesítményét. Sokat elmond a beszéd felépítéséről, hogy például az oktatási reform napjainkban egyértelműen látható kudarca meg sem lett említve, mintha például a szakmunkás-verseny győzteseire való utalással ez a terület el is lenne intézhető. Orbán láthatóan mindent megtett, hogy bizonyítsa állításait. Például az OECD friss, egyértelműen mégsem pozitív elégedettségi indexével nehéz igazolni a miniszterelnök által feltételezett társadalmi optimizmust. Orbán Viktor nem tudta lezárni a 2010-ben félbehagyott vitákat, hiszen a foglalkoztatásra vonatkozó számháború, a gazdasági visszaesés uniós előrejelzéseinek bagatellizálása vagy a költségvetési hiány csökkentésért folytatott harc eredményeinek felnagyítása csak nehezen igazolhatóak” – fogalmazott a szakember.

Vasali Zoltán szerint 2013-ban a Fidesz egyértelmű célja, hogy egy előrehozott kampányhangulatban bizonyítsa a vélt vagy valós eredményeit, de ez még láthatóan túl korai és nem igazán kézzelfogható. „Az egészségügyi reform sikereit kórházépítésekre vonatkozó adatokkal vagy a nyugdíjrendszer stabilitását egy a generációk közötti szolidaritásra vonatkozó romantikus képpel, egyre nehezebb igazolni. Az állami centralizáció eddig nem tudott hatékonyabb szolgáltatást produkálni, ezért a kormányfő mindent megtett annak érdekében, hogy ezt a hiányt szubjektív elemekkel kompenzálja. Nehezítette a dolgát, a korábbi évekhez képest, hogy az idén se komolyabb árvíz, se ipari katasztrófa nem kötötte le a választók figyelmét” – fogalmazott az elemző. Vasali hozzátette, hogy ma Európában mindenhol három alapvető téma alapján ítélik meg a kormányok teljesítményét az emberek: a foglalkoztatás növelésében, a növekedés beindításában és a költségvetési hiány lefaragásában elért eredmények alapján. „Orbán Viktor ezekkel a szigorú elvárásokkal csak részben szembesítette önmagát” – nyilatkozta a Népszabadságnak a Policy Solutions vezető elemzője, hozzátéve: a beszéd célcsoportjai tekintetében fontos hangsúlyozni, hogy a szóhasználatban alig változtak az ellenségképek.

Vasali rámutatott, hogy a multinacionális cégekre még mindig bizalmatlanul tekint a miniszterelnök, bár már a stratégiai megállapodások egyes szerencséseket kiemeltek ebből a körből. „A bankoknak továbbra is szokniuk kell a 'magyar modellt', és az Európai Unió is csak a nemzeti érdekeink csatatereként igazán érdekes ebben kormányfői kontextusban. A beszédből érzékelhető volt, hogy egyre nehezebb kommunikációs feladat a szocialista ciklusok felemlegetése, de Orbán Viktor láthatóan még az elszámoltatás hangulatát is megpróbálja fenntartani. Ennek a képnek az erősítése nemcsak a megmaradt szavazótábor megerősítésére alkalmas, hanem csábító lehet a radikális jobboldali választók számára is” – véli Vasali Zoltán.