Tiszta sor, értjük. Esik a népszerűség, meg kell mutatni az eddig méltatlanul elhanyagolt oldalt, miszerint Orbán Viktor is ember, aki a saját kertjében teáscsészék fölött is tud olyanokat mondani, mint hogy „mi is emberből vagyunk”, „ragaszkodni kell a fiatalkori álmokhoz”. A spin doctorok gondolkodtak kicsinyt, s tudatosan Hajdú Péterre böktek: olyan jól összetegeződtek a tavalyi választás éjszakáján, ráadásul kedves, nyitott fiú ő, aki nyilván nagyon boldog lesz attól, hogy a miniszterelnök elfogadja az ő spontán meghívását. Amely persze a kormányfő kertjében valósul meg, végtelenül zavarba ejtő mondatok kíséretében, de hát ki merne huzakodni az olyan elánnal napirendmegállapítást végző, amilyen lendülettel tematizáló fejesekkel, akik az ulti közben betliző, hétköznapi férfit akarják felvillantani a Fekete Pákótól Korda Györgyig gerjedő célközönségnek?

Hajdú mosolyog, mint egy meghatott, idealista kisfiú, aki már azzal nyert, hogy a saját meghívására a kertbe rendelték; és akinek cserébe még azt is szépen elmagyarázza ez az ősz halántékú bácsi, akár egy tisztes vidéki pedellus a palatáblánál, hogy 1988-ban, amikor te még kicsi voltál, Peti, Moszkvából adták az ukázt. Most meg már Brüsszel „nem eszi olyan forrón a kását”, habár erről friss emléke nemcsak Petinek lehet, hanem mindnyájunknak, hiszen március 15-én éppen ezt kiabálta a bácsi az első igazán szabad ünnepségen, ahol a nagyfokú szerkesztői szabadság jegyében még a sajtószabadságos passzust is kivették versből.

„Jó volt, élvezted, hogy te vagy Európa első embere?” – kérdi viszont permanensen csillogó szemmel Peti, és hát erre már nem is kellene válaszolni, a felelet annyira egyértelmű; a mi félévünk (négy hónapunk) tele van sikerélménnyel, a médiatörvényes izét is csak három vagy négy „technikai jellegű” dologban kellett módosítgatni. Leráztuk a rabigát, és itt ülünk most a kertben, csak erre a sajtófélórára felfüggesztve a jól szervezett állam építésével kapcsolatos megannyi munkát, gondot, teendőt.

Némi aktuálpolitika viszont jöhetne azért, Peti, nem baj, hogy a Frizbiben, ebben a vasárnap esti, bulvárra szakosodott show-ban sosincs ilyesmi. No, netán némi Gyöngyöspata? Korda Gyuri bácsi szaporodó hajhagymáinak mélyelemzése után ez szinte adja magát, és külön köszönjük, Peti, hogy ezt kérés nélkül, mintegy isteni ráérzés folytán, magad hozod fel; akkor hát tényleg Gyöngyöspata! Tudod, Peti, hehe, ez olyan, mint a foci, ahol jól kell tempírozni; nem lehet egy ütemmel se előbb, se később lépni, különben baj van.

Modern államot építünk, ahol a foci mellett rend van és biztonság, továbbá two in one elkészítve hamisítatlanul: krumplileves.

Sok ilyen kerti beszélgetés kéne még, ahol az őszülő halántékú forradalmár férfi csak ül és mesél, a szemben ülő fiú pedig édesen hallgatja, mint a Kisfiú Rémusz bácsit.

Csak egyvalamit illetően lehet hiányérzetünk; hogy ugyanis miként is csinálta a hős férfi azt a nagy mutatványt 2010-ben? Mondta Petinek azt is, hogy a szakadék felé rohanó lovakat fékezte meg; illetőleg azt is, hogy a szekeret rántotta vissza a szakadékból. Most ezt akkor hogy' meséljük tovább?