Az 1848-49-es „hősköltemény” dédapáink kollektív intelligenciájának, bátorságának és áldozatvállalásának a bizonyítéka. Ne legyünk szégyenlősek, mondjuk ki, hogy Magyarország a szabadság és a demokrácia zászlóshajója volt a nyugati világban - mondta Orbán Viktor március 15-én délelőtt a Múzeumkertben a 167 évvel ezelőtti forradalomra emlékezve az állami ünnepségen. Színpadra lépését „Viktor! Viktor!" ováció és tapsorkán kísérte, a hívei így próbálták ellensúlyozni azokat, akik a miniszterelnök kifütyülésére érkeztek a múzeumhoz.

A beszéd unalmas volt, de azért a miniszterelnök a „Nehogy már a Nyugat oktasson ki minket demokráciából" tézisét alátámasztandó felidézte, hogy 1852-ben Ohióban Kossuth Lajos mondott egy beszédet. „A hallgatóság soraiban ott ült egy későbbi amerikai elnök, Abraham Lincoln. Kossuth beszédét idézem: Mindent a népért és a nép által, semmit a nép ellenében, ez a demokrácia és ez korszellemünk uralkodó iránya. Idézet vége. Újjászületik a szabadság, és a néptől, a népért, a nép által, mondta Lincoln egy évtizeddel később, elhelyezve a nyugati demokrácia szegletkövét. Azaz: nemcsak Európának mutattunk példát 1848-ban, de Amerika is tőlünk tanulta a demokráciát.

A miniszterelnök arra is emlékeztetett, hogy amikor Kossuthot hatalmas tömegek ünnepelték Amerikában, az akkor még rabszolgatartó ország volt. Aztán egy másik idézet következett, eszerint "1910-ben Roosevelt azt mondta, hogy az egész civilizált világ adósa Magyarországnak" – a rabszolgaságot eltörlő amerikai polgárháborúban pedig mintegy 800 magyar harcolt, köztük tábornokok és vagy ötven főtiszt. "Csoda-e, ha Kossuth és Petőfi népe csak mosolyog, ha bárki oktatni akar bennünket szabadságból és demokráciából" – vetette fel a miniszterelnök (aki mindezt tavaly novemberben az Amerikai Kereskedelmi Kamara ülésén is elmondta a parlament felsőházi üléstermében, amikor a rendezvény elején látványosan nem fogott kezet az amerikai ügyvivővel, André Goodfrienddel).

Március 15-i beszédében, a rebellis-szabadságharcos retorika jegyében Orbán ezúttal is elmondta, minden nemzet elidegeníthetetlen joga, hogy a saját útján járjon, de ezen túlmenően azt is érzékeltette, hogy mi mutatjuk a helyes irányt. "Mi Európa része vagyunk, és jövőjét a többi nemzettel együtt akarjuk alakítani. Európa ma tele van kérdésekkel, Magyarország pedig tele van válaszokkal. Mi pontosan tudjuk, hogy nem az uborka görbülete, hanem az európai ember testtartása jelenti a jövőt – hangoztatta. Aztán a vég nélküli, a szuverenitásáért folytatott küzdelem mellett szónokolt, "ebben csak magunkra számíthatunk", és természetesen csak az erősek maradnak fent. Mi, magyarok egy nagy korszak küszöbén állunk. A magyar név megint szép lesz méltó régi nagy híréhez – ígérte. "Együtt vagy sehogy. Március 15-én reggel hat ember indult el a Pilvaxból, délelőttre több százan, délre több ezren, délutánra már több tízezren voltunk, Facebook nélkül". (Szavait derültség és taps fogadta.)

Orbán beszéde elején a 167 évvel ezelőtti forradalom epicentrumából, a lépcsőről szokatlanul furcsa, szakrális /spirituális tónusba beszélt a „szétsugárzó, szerteáradó mágikus energiáról, amely felvillanyozta és nagyszerű nemzetté formálta a magyarokat", a lépcsőről, mint szakrális momentumról, ahonnan „a magyar lélek újjászületésének főnix-pillanata elindult". De ezzel a megközelítéssel beszélt „minden magyar" ösztönvilágáról, az 1848-as "csillagvillanásról", a magyar történelem „létparancsolatáról", a szabadságot és a nemzeti függetlenséget a magyar történelem „páros vezércsillagának" nevezte, és szónokolt nagyjaink – István, Mátyás, Bethlen, Rákóczi, Széchenyi, Kossuth és Tisza – „csillagmezejéről" is.

Magyarországot úgy határozta meg, hogy Európa földrajzi közepe, birodalmak határvidéke és kultúrák találkozási pontja. A századok során letisztult alapzat, a magyarok történetének „végtelenül egyszerű és áttetsző ácsolata" pedig szerinte „Nyugatra fordulva a németül beszélő népek világa, a mindig jól szervezett, az inakat szaggató gazdaság válságokat is a maga javára fordító császárok és vaskancellárok világa, Keleten a nálunknál százszorta nagyobb szláv katonanépek birodalmai, míg délre a félhold hatalmas embertömegei, a kiapadhatatlan darázsfészek zsongása. Bécs, Berlin, Moszkva, Isztambul, és köztük itt állunk mi és itt áll a magyar haza". „Tisztelet a bátraknak! Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!" – zárta beszédét a Kossuth-induló soraival.