A rendelet részletesen leírja, milyen feltételek között tartható például a sörényes hangyász („az állattartó teret határolhatja sima felületű fal, áttörésbiztos üveg, fémrács, fémháló, a kerítésmagasság legalább 1,8 méter, a kerítésalap mélysége pedig legalább 0,3 méter), és felsorolja – kategóriákba osztva –, hogy mely fajokat tekint a magyar kormány veszélyesnek. A jogszabály szerint „veszélyes állat akkor tartható, ha az állat fizikai tulajdonságaira és képességeire figyelemmel kialakított tartási hely az állat szökésének vagy közterületre jutásának megakadályozására alkalmas" – ez komoly kihívás elé állítja azokat az állatkerteket, ahonnan az utóbbi években visszatérően szöktek ki veszélyesnek minősített fajok egyedei.

Különösen veszélyesnek minősített állat csak állatkertben és cirkuszi menazsériában tartható, de méreggel rendelkező faj (például mérges kígyó vagy mérges pók) még cirkuszban sem. A meglévő, és a továbbiakban otthon nem tartható különösen veszélyes állatokat alapesetben állatkerteknek kell felajánlani, ez azonban önmagában a több száz példányban tartott aligátorteknősök esetében is megoldhatatlan feladatnak bizonyulhat – nem beszélve mondjuk a tigrisekről, oroszlánokról, nagyobb testű majmokról vagy medvékről. Mindegyik faj otthoni tartására van hazai példa.

A második kategória, vagyis a közepesen veszélyes kategóriába sorolt fajok esetében a jogszerű tartáshoz be kell szerezni a közvetlen szomszédok, illetve társasház esetében a lakók kétharmadának írásos hozzájárulását. Az indokoltnak, de kevéssé életszerűnek tűnő szabály betartására a rendelet türelmi időszakot biztosít, és a már meglévő, jogszerűen megvásárolt vagy behozott példányokhoz nem is kell lakossági hozzájárulás.

Új elem az is, hogy a veszélyes hüllőket, madarakat és emlősöket egyedi azonosítóval kell ellátni, a kutyák chipezéséhez hasonló módon. Ez egy törpekajmán vagy egy nílusi varánusz esetében viszonylag könnyen kivitelezhető, de például egy kisebb testű skorpiófaj jelölése már a chip mérete miatt is nehézkes lehet.