A tekintetek kereszttüzében a nyolc olaszliszkai vádlott olyan egykedvűen lépkedett az őket láncon vezető fegyőrök mellett, mintha nem is a saját tárgyalásukra érkeztek volna. Azzal vádolják őket, hogy bűnösek Szögi Lajos meggyilkolásában, akit 2006. október 15-én vertek agyon az olaszliszkai Kossuth utcában, mert egy akkor 12 éves roma kislány hozzátartozói azt hitték, kocsijával elgázolta a gyereket. Kiráncigálták a vezetőt az autójából, majd - a vele utazó két lánya szeme láttára - agyonverték.

A vádlottak közül a 40 éves Horváth Dezső, az elsodort kislány édesapja a legidősebb. Nála két évvel fiatalabb felesége és két fia - a 21 éves ifjabb Horváth Dezső, valamint a 19 éves Horváth Krisztián - is ott ült a vádlottak padján. Rajtuk kívül négyen kerültek börtönbe: a 24 éves Szarka András és testvére, a 19 éves Szarka Gergő Roland, valamint a 33 éves Fercsák György és a 24 éves Jónás Gusztáv. Rendezett külsejű, átlagos kinézetű emberek.

Megjelenésükkor szinte tapintható volt a feszültség. Sokat elárul a hallgatóság lelkiállapotáról, hogy amikor az annak idején a balesetet elszenvedő, most 16 éves, hosszú hajú, csinos arcú lány megjelent az ítélőtábla előtt, összesúgtak körülöttem: "Ő miért nincs ott a vádlottak padján?". Amióta szülei börtönben vannak, a kislányt a rokonai nevelik Olaszliszkán.

Vajon milyen érzés ilyen hangulatban az egyik vádlott védőjének lenni? - kérdeztem Gyury József budapesti ügyvédtől, id. Horváth Dezső és felesége védőjétől.

- Amióta kiderült, hogy kit védek, kikiáltottak engem a svábok, zsidók és cigányok ügyvédjének, s alaposan megcsappant az ügyfélköröm. De emiatt nem az én arcomnak kell égnie.

Hozzátette: - Ha egy orvosnak meg kell gyógyítania egy beteget, akkor nem lehet tekintettel arra, hogy az illető esetleg háborús bűnös. Én is ilyen hozzáállással dolgoztam.

Arra a kérdésemre, hogy számára mi a legnagyobb tanulsága ennek a pernek, Gyury József azt mondta: - A társadalom számára volna fontos a következtetések levonása. Annak mérlegelése például, hogy mindenki annyi büntetést kapjon, amennyit megérdemel. Hogy vajon az szolgálja a társadalmi békét, hogy egyesek jóval nagyobb büntetést kapnak a reálisnál? A tárgyalás-sorozat idején a rendőrség és a bíróság munkáját bírálatok érték a vádlottak és egyes ügyvédek - például a Szögi Lajos családja által megbízott Helmeczy László - részéről. A vádlottak közül többen nehezményezték, hogy bizonyítási indítványaiknak a bíróság nem adott helyt, s hogy kérésük ellenére nem vetették alá őket hazugságvizsgálatnak. Szerintük a bíróság nem tárta föl alaposan a bűncselekmény részleteit. A másodrendű vádlott, id. Horváth Dezső úgy vélte: "Nem az igazi tanúkat hallgatták meg".

Helmeczy László a rendőrséget bírálta, mert elmondása szerint a bűncselekmény után hanyagul végezték a munkájukat, ezért ítéltek el csak nyolc embert, s nem többet. Szerinte a rendőrök nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy azonosítsák a bűncselekmény minden szemtanúját. Helmeczy szerint ugyanis mindenki bűnsegéd volt, aki a tragédiát végignézte és nem segített Szögi Lajosnak. Az ügyvéd elmondta: a rendőrök elég időt hagytak a későbbi vádlottaknak arra, hogy a tragédia után összebeszéljenek, bizonyítékokat - köztük véres ruhadarabokat - semmisítsenek meg, sőt megvárták azt is, míg id. Horváth Dezső elballag cigarettát venni a rendőrautóban ülő fiának.

Az utolsó szó jogán - még az október 30-i tárgyaláson - csak a hetedrendű vádlott, a 24 éves Jónás Gusztáv fejezte ki részvétét Szögi Lajos családja iránt. Azt mondta: "Bocsánatot kérünk az árváktól, az elhunyt szüleitől és Magyarországtól". Ezt az áldozat családtagjai nem hallhatták, mert nem csak a tegnapi ítélethirdetésen vettek részt, a többi tárgyalási napon nem. Pénteken viszont megjelent Debrecenben az elhunyt édesapja, idősebb Szögi Lajos. Ő az ítélet kihirdetése után kijelentette:

- Az ítélet nem hoz megnyugvást számunkra, mert a fiamat nem kaphatjuk vissza. Azt kívánom az elkövetőknek, hogy éljék át azt a tíz percet, amit a gyermekemnek a halálakor okoztak. Nincs bocsánat, nem fogadjuk el a vádlottak bocsánatkérését.