A nyolcvanas évek eleje óta Magyarország népessége egyre kisebb, a 2011-es népszámlálás és 2014 között százezer főnyi a veszteség a pénteken bemutatott kötet szerint. A létszámcsökkenés a születések alacsony és a halálozások magas számának együttes következménye.

A korösszetétel alakulását az idősek arányának folyamatos emelkedése mellett a gyermekek arányának csökkenése jellemzi, jelenleg a népesség majdnem húsz százaléka betöltötte a 65. életévét, miközben a 15 évnél fiatalabbak aránya alig haladja meg a húsz százalékot. A népesség elöregedése egyre erőteljesebb, s a legalább 65 évesek száma már 2006 óta már magasabb, mint a 15 év alatti gyermekeké.

A kötet bemutatóján Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója elmondta: háromévenként, a népesedési világnapra időzítve adják ki tanulmánykötetüket a népesség állapotáról. A kutató beszélt arról is, hogy a házasságkötések száma 2010-ig folyamatosan csökkent, az utóbbi években viszont kismértékű növekedés figyelhető meg. Ennek ellenére ma több gyermek születik házasságon kívül, mint házasságban.

A kutatás alapján a külföldi állampolgárságú bevándorlók száma az utóbbi években enyhén csökkent, azonban 2011-től jelentősen megnőtt a külföldön született bevándorló magyar állampolgárok száma. E csoport zömét a szomszédos országokban egyszerűsített honosítás keretében állampolgárságot szerzők jelentik.

A menedékkérők száma 2013-tól Magyarországon – akárcsak az EU egészében – jelentősen megnőtt, de a menekültként elismert vagy más nemzetközi védelmezetti státust kapottak száma nem érte el az évi ötszáz főt. A menedékkérők többsége csak tranzitországnak tekinti Magyarországot és inkább Nyugat-Európa felé tart.

Az elvándorlás és a külföldi munkavállalás 2007 körül kezdett növekedni, majd 2011-től felgyorsult. A hagyományos célországok – Németország és Ausztria – mellett Nagy-Britannia is egyre jelentősebbé vált. Ugyanakkor az elvándorlás növekedésének üteme 2013-ban mérséklődött.

Az európai országokban tartózkodó magyar állampolgárok száma évről évre nő, 2014 elején 330 ezer körüli volt, ami három és félszerese a 2001-esnek. E csoport 38 százaléka Németországban, 23 százaléka Nagy-Britanniában, 14 százaléka pedig Ausztriában élt. Közöttük magasabb a férfiak, valamint a fiatalok és a diplomások aránya. Az elvándorlás növekvő trendje és magas aránya a fiatal korcsoportokban Magyarországot is egyre inkább „kivándorló országgá" teszi – mutatnak rá a kutatók.

A külhoni magyar közösségekkel kapcsolatban a kötetben megállapították: jelentősebb méretű, a százezres lélekszámot meghaladó őshonos magyar közösségek élnek Romániában (Erdélyben), Szlovákiában (Felvidéken), Szerbiában (Vajdaságban) és Ukrajnában (Kárpátalján).

E négy országban összesen 2,4 millió magyar nemzetiségű él, több mint felük Romániában. Szlovákiában és Kárpátalján a magyar közösségek jellemzően Magyarország határa mentén, egy szűk sávban élnek, ahol a lakosság abszolút többségét alkotják. A két ország jelenlegi közigazgatási beosztása azonban elfedi ezen etnikai tömbök létét. Romániában és Szerbiában ugyanakkor a magyar közösségek nagy területeken szétszórva találhatók meg.

A szomszédos államokban élő magyarok létszáma és aránya az elmúlt két évtizedben csökkent, e folyamat okai azonban eltérőek az egyes országokban. Romániában a migrációs veszteségnek, Szerbiában a természetes fogyásnak, Szlovákiában pedig az asszimilációnak van kiemelkedő szerepe.

Kovács Katalin, az intézet tudományos főmunkatársa előadásában kifejtette: a nyugdíjba vonulási életkor növekedik, és a nyugdíjak színvonalát tekintve a magyar nyugdíjrendszer Európában az egyik legbőkezűbb.