Nőnap: mit is írt a hogyishíjják?
Előbb nézzük meg, hogy s miképp emlékeztette olvasóit a lap 2001. március 8-án, csütörtökön. Egyszerre két írással is fölidéztük a nők alakját, a szerzőgárda pompás volt.
2001: Vannak aztán a gancegál Cicázók
Kegyedéknél is van már ilyen ajtórács? - kezdi Az ember, ha nő című opuszát N. Kósa Judit, aki megszólítása kanyargós történetét idézi föl igen szellemes formában. Az óvodás és kisiskolás szimpla Kósától tart az út, s lesz az ember (ha nő) elébb Judit, majd Jutka, később aranyoskám, esetleg szerkesztő asszony. Aki a női megszólítók táborából külön kiemeli az ős-macsó fajtát, így: "Vannak aztán a gancegál Cicázók, akik évekkel korábban elhatározták, hogy ezt az egy női nevet jegyzik meg."
Kolléganőnk mellett az újság Kácsor Zsoltot vonultatta fel nőnapi "megemlékezőként". Férfias a kezdés: "Aki látott már este nyolc órakor takarítónőt seprűnyélre támaszkodva hangosan zokogni egy irodahelyiség közepén..." Ilyen szép és meleg hangütés után nem kell csodálkozni azon, hogy Kácsor kolléga arról a nőről ír, aki sohasem kap virágot. A történet váratlan pontján felbukkan az osztályöntudat: "Mennyivel különbek énnálam azok a festett körműek (ez ma simán diszkriminációnak számítana - R.L.), akik itt ülnek egész nap?" A köszöntő - melynek spontaneitásáról nem lehet kétségünk - személyes rokonszenvmozzanattal zárul. "Utólag és előzetesen pedig tessék (ebből ki lehet olvasni, hogy a szerző nem volt biztos benne, mely napon teszik be írását a lapba - R.L.): itt egy szál virág. Csak magának írtam le, higgye el, senki másnak." Ezzel egycsapásra helyreállt a világ felborult egyensúlya.
1991: A tavasz első hírnöke: tojásos nokedli salátával
Hopp, a Padödö! Láng Zsuzsa Lang Györgyire és Falusi Mariannra "vesztegeti a szót". Akik úgy adják meg az alaphangot, hogy jelzik: a tavasz első hírnöke a tojásos nokedli salátával. "Egyébiránt végtelenül vonzóak vagyunk és tetszetősek - mondja Lang Györgyi -, valamint okosak is. Mellettünk senki nem érzi magát kövérnek.
E riportban hangzik el a bájos kérdés is. "És tényleg nőnapkor fogunk megjelenni a szocialista napilapban?" - merthogy akkoriban ez volt az újság önmeghatározása. A hangulatos írások mellett (jellemző, hogy mindig is nőkre bízták az ilyen feladatokat a macsó szerkesztők! - R.L.) 'kis színes' is található, úgymint az ezer nőre jutó öngyilkosságok száma, az özvegy nők száma 1989-ben; csakhogy tudjuk, hol is vagyunk! Mellesleg van itt azért egy számadat, amelyen megakad az ember szeme. A nők születéskor várható élettartama 1988-ban 72,08 év volt. 1941-ben: 58,26, 1920-ban pedig mindössze 51,80 év. Az pedig húsz ráadás év testvérek között is. Figyelem: ma ugyanez 78 esztendő! - R.L.)
1981: kapcsolódás a nemzetközi nőmozgalomba
Egész oldalas interjú Duschek Lajosnéval, az MNOT (Magyar Nők Országos Tanácsa) elnökével. És egy drámai kérdés abból a korból, mely felé ma csupán - a médiatörvény hathatós segítségével - közelítünk. "Hogyan segíti dolgozó társadalmunk a dolgozó anyákat?"
A letaglózó kérdésre Duschekné őszintén válaszol: az anyai hivatás teljesítésének vannak a munkával nehezebben és könnyebben összeegyeztethető időszakai.
Kiderül, hogy milyen szörnyen mellőzöttek voltak a nők a kommunizmusban. "A nőpolitikai határozat megjelenése előtt a helyi tanácstagoknak mindössze 15 százaléka volt nő, nyilatkozza az elnök elvtársnő. A tavalyi választásokon viszont 30,8 százalékra nőtt az arányuk (hogy mi van ma? Észak-Európában 40 százalék a női politikusok aránya, nálunk 10 alatt van).
A zárás példaszerű. Koncz István ezt kérdi: "Végezetül: a nőnap internacionalista ünnep. Hogyan kapcsolódik a magyar nőmozgalom a nemzetközi nőmozgalom egészébe?"
A válasszal senkit nem terhelnék. De mindenkit megnyugtatok: nagyon jól kapcsolódtunk a nemzetközi nőmozgalomba. Sőt, annál talán még egy kicsit jobban is.
