– A nyilvánosságba való bekerülés küszöbe sosem volt túl magas, azonban a modern kor hajnalán és délidején voltak kapuőrök, akik eldöntötték, hogy mire érdemes figyelni. Időközben a kapuőrök eltűntek – mondja Csepeli György szociálpszichológus. Szerinte a közösségi média mindenkinek megadja a lehetőséget, hogy tartalmakat adjon közre, és a tartalmak özönében nincs senki és semmi, ami orientálná a közönséget. Ráadásul a közösségi média a hasonlókat a hasonlókkal hozza össze. – Mindenki azt hiszi – hangsúlyozza Csepeli –, hogy a többséghez tartozik, miközben párhuzamos valóságok keringenek, amelyek sehol sem találkoznak. Mindez kiegészül a szenzációhajhászással, személyek és ügyek leértékelésével, a jó és a ­rossz relativizálásával. Könnyű hírnévre szert tenni, de a dicsőség múlékony. Egyre aljasabb, hülyébb tartalmakkal kell annak előállni, aki a hírnév megtartására vállalkozik. A Brexit, Donald Trump elnökjelölti kampánya vagy a Habony-média jól példázza az általános lealjasodást és elhülyülést.

– Hogy teljesen elkopott volna a közbeszéd, az túlzás – feleli érdeklődésünkre Krekó Péter politológus. A Political Capital igazgatója szerint a rendszerváltás óta folyamatos és durva színvonalesést lehet tapasztalni. Bár a populizmus előnyeként szokták említeni, hogy új rétegeket kapcsol be a politika világába, nálunk ez nem tapasztalható, a legkevésbé aktív továbbra is az alacsony iskolázottságú, vidéken élő, kevésbé tehetős réteg. – A választók komplexebb üzeneteket is képesek befogadni, de a politikusok, nem csak nálunk, azt tanulhatták meg az elmúlt évtizedekben, hogy minél butábbak az üzenetek, annál könnyebb velük sikert elérni.

– Ez nemzetközi trend, ami itt történik, abban a vonatkozásban érdekes, hogy általában az ellenzék luxusa a populizmus. Nálunk inkább a kormány operál a lebutított szólamokkal, az elitellenességgel, a nemzetközi „ellenség” kárhoztatásával (Brüsszel, a háttérhatalom stb.).

– A populizmus sem ördögtől való, sokáig a baloldal is eredménnyel használta. Gond abból lehet, ha veszélyesen magasra korbácsolja az indulatokat. A negatív kampányok során tapasztalt erős megfogalmazásokra se kell felkapnunk a fejünket, ezzel is szokás a szavazókat a politika felé terelni. A legnagyobb választási részvétel nálunk 2002-ben volt, amikor kifejezetten hiszterizált volt a közélet.