Tomcsányi János, a szakminisztérium legfőbb tanácsadó testülete, a szakmai kollégium kardiológiai tagozatának elnöke a Magyar Nemzetnek úgy fogalmazott: a tárcához fordultak az ügyben, de választ egyelőre nem kaptak. Tomcsányi szerint a jogszabály tételesen felsorolja azokat a beavatkozásokat, amelyeknél központi várólistarendszert kell alkalmazni. Ezek közé került be a csípőprotézis-, gerinc-, epe- vagy szürkehályogműtét mellett a koszorúér-tágítás, vagyis az infarktus korszerű terápiája is. A szabályozás minden olyan betegre vonatkozik, akinek erre a beavatkozásra van szüksége, függetlenül attól, hogy azt sürgősségi vagy megelőzési indokkal végzik.

Merkely Béla elmondta: minderről szó sincs, sőt az ilyen betegeket az erre kijelölt centrumok teljesítménykorlát nélkül láthatják el. A szabályozás pusztán arról szól, hogy valamennyi ilyen esetről az ellátás után ki kell tölteni egy úgynevezett esetregisztrációs űrlapot, de kizárólag azután – hangsúlyozta –, hogy az orvos ellátta a beteget. A Semmelweis Egyetem professzora elmondta: a szívgyógyászatban is, éppúgy, mint más szakterületen, a tervezhető beavatkozásokra van csak várólista, a sürgősségi ellátásokra nincs.

Évente 18 ezer magyar esik át infarktuson, akik időben érkeznek, mintegy 12-13 ezer betegnél megtörténik a katéteres értágítás. A professzor szerint az infarktusos beteg élete ma már nem az orvosi ellátás minőségén múlik, hanem azon, hogy a beteg időben jelentkezik-e az orvosnál. A magyar beteg az első tünetek jelentkezése után átlagosan 3,5 órát várakozik, mire segítséget kér, egy ausztriai infarktusos ezzel szemben csak 80 percet tétovázik. Merkely Béla azt tanácsolta: nincs értelme várakoznia annak, akinek húsz percnél hosszabb ideig van szorító mellkas- vagy gyomorszáji fájdalom mellett légszomja, menjen orvoshoz, vagy hívjon mentőt.