A politikus minderről szerdán a szakmai kamarák képviselőivel zajló találkozóján beszélt, amelyen személyesen próbált tapasztalatokat szerezni arról, hogy a köztestületek miként birkóznak meg a gyakorlatban a kötelező kamarai tagságról szóló törvény megvalósításával. A jelenlévő kamarai vezetők szerint a tagtoborzás jól halad, ősszel mindhárom – az orvosoké, a gyógyszerészeké és a szakdolgozóké – köztestület megtarthatja tisztújító közgyűlését. Szóba került ugyan, de ezúttal sem sikerült egyértelműen tisztázni: jogosan szedett-e regisztrációs díjat az orvosi kamara visszalépő tagjaitól. Mint arról a Népszabadság korábban beszámolt, volt olyan doktor, akinek azért utasították el a kamarai tagfelvételét, mert nem fizette be a háromezer forintos díjat, az államtitkár szerint azonban ez elfogadhatatlan.

Éger István, a kamara elnöke erre úgy reagált, hogy hozzá nem érkezett ilyen jelzés, de az érintett megye mindenképpen helytelenül járt el, és a másodfokú eljárásban rendezik az ilyen ügyeket. A tárca lapunknak adott korábbi állásfoglalása szerint viszont erre nincs lehetőség. A tárca kommunikációs irodája szerint az ügyben zajló törvényességi felügyeleti eljárás még nem zárult le, annak befejezéséig nem is nyilatkoznak.

A szakmai köztestületekkel való találkozón Szócska Miklós tisztázott néhány, a Semmelweis Tervvel kapcsolatos félreértést. Bár a terv elfogadásáról szóló kormányhatározat a mai napig nem jelent meg a közlönyben, de az államtitkár szerint ez nem jelenti azt, hogy bármi probléma lenne a program kormányzati támogatottságával. Mindössze arról van szó, hogy néhány pontjáról további egyeztetéseket, pontosításokat tartott szükségesnek a kormány, ezek átvezetése pedig megtörtént, így néhány napon belül a közlönyben is olvasható lesz a döntés.

Szócska Miklós elmondta: nem kerül ki a vagyon az egészségügyből – a kórházak államosításával együtt járó ingatlanhasznosításból befolyó pénzt az ellátórendszerre költik. Elmondta azt is, hogy a korábbiakkal ellentétben a térségi ellátás megszervezése nem külön intézmény, hanem az államtitkárság háttérintézménye, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) feladata. (Korábban erre önálló nagytérségi ellátásszervező központokat hoztak volna létre.)

A működtetésükre fordítható mintegy 16 milliárd forintból hatékonyságjavító beruházásokat is finanszíroznak. Szócska szerint ezeknek a szervezeteknek joguk lesz az adott térséghez tartozó kórházak informatikai rendszerét egységesíteni vagy a közös beszerzéseket megszervezni, menedzselni. A munkájuk nyomán fölszabaduló megtakarításokat pedig az intézmények bérre forgathatják vissza. Szócska azt mondta: azt, hogy az ország gazdasági helyzete milyen forrásteremtést tesz lehetővé, vagy a gazdasági politikai szereplők rangsorában az egészségügynek milyen szerep jut, élesen elválasztaná a Semmelweis Tervtől.

A program keretrendszert teremt a transzparens és racionálisan működő egészségügyi rendszerhez. Ez pedig valamennyi ágazatban dolgozó érdeke. Egyértelművé tette azt is, hogy egyelőre a Semmelweis Terv megvalósításával fölszabaduló belső tartalékokkal, az alternatív forrásokkal (ilyen például a hamburgeradó) számolhatnak a rendszerben, illetve a rendszerből élők.

Ez utóbbira Éger István a találkozó után a sajtónak azt mondta: a kormány által kedden elfogadott hamburgeradó néven elhíresült népegészségügyi termékdíj önmagában nem jelent megoldást, és semmire sem lesz elég. Arra a legkevésbé, hogy az elvándorlást megállítsa. Mint mondta: ugyan az államtitkár megköszönte, hogy az egészségügyben dolgozók még nem mentek ki az utcára, csakhogy ennek az oka az, hogy aki utcára ment volna, már a határon túl dolgozik.

Éger a Semmelweis-terv belső tartalékokat feltáró ígéretével kapcsolatban is szkeptikus volt: szakértők állítják, hogy egy-egy területen az ellátás és a beszerzések hatékonyabb szervezésével a megtakarítás feltehetően nem lesz több, mint a felhalmozott adósság. Az intézményigazgatók pedig valószínűleg előbb a számlákat fizetik ki, és csak aztán gondolnak a béremelésre. S bár reménykeltő a szándék, az ígéret, de kevés ahhoz, hogy a kétségbeesett embereket, a pályáról távozókat visszafordítsa.