Kemerle Judit vagyonbiztos a nem nyilvános pénteki egyeztetés előtt tudósítónknak annyit mondott: az összejövetel határozatképes, az érintettek több mint 60 százaléka megjelent.

Kissé késve érkező fiatalembert kérdeztünk, ő egy szekszárdi elektronikai céget képvisel, nekik 400 ezer forinttal tartozik a gyár, melynek azért továbbra is szolgáltatnak, igaz, már csak készpénzért. Tudják, hogy a remélt kifizetések során előnyt élveznek az élőállat-beszállítók.

A pápai művelődési ház környékén, a tárgyalás helyszínén egyébként sok a rendőr és a biztonsági ember, de atrocitásra, fenyegetésre nem került sor.

Az érkezők többsége tudott már arról a közleményről, melyet pénteken reggel adott ki a Vidékfejlesztési Minisztérium. E szerint az élőállat-beszállítók között a tárca három termelői csoportot azonosított, a számukra kifizethető támogatás nagyságrendje 130 millió forint. A mezőgazdasági termelők – legyenek azok kicsik vagy nagyok – számára kifizethető támogatás nagyságrendje 150 millió forint, így összesen 280 millió forint támogatás fog eljutni a beszállítóknak a kormányzattól; a támogatás a tervek szerint október végére az érintettekhez kerül – áll az MTI-hez eljuttatott közleményben.

A sertésbeszállítóknak ezzel szemben mintegy hétszázmillió forinttal tartozik a gyár.

Korábban Budai Gyula államtitkár azt ígérte, hogy azok juthatnak a kintlévőségükhöz, akiknek a követelése nem haladja meg a két és fél millió forintot.

– Mindenki beszél összevissza a fizetés helyett – így kommentálta a közleményt az egyeztetésre érkezők többsége, de néhányan kifejezetten kedvező bejelentésnek tartották.

A déli kávészünetben a gazdák tudósítónkat arról tájékoztatták: a mostani ajánlat szerint a tartozás öt százalékát fizetnék ki nekik. Korábban az is az ígéretek része volt, hogy a tartozás negyven százalékára az időközben a városi önkormányzat tulajdonába került gyár vagyonelemeinek értékesítése után számíthatnak. Ez utóbbi azonban a pénteki tervezetben nem is szerepelt.

Ezt a beszállítók nem tartják elfogadhatónak, s a szünetben csoportokba verődve adtak hangot aggályaiknak.

– Szidhatjuk az átkos rendszert, de ott ilyen gazság nem fordulhatott elő – bizonygatta a marcaltői Horváth Sándor. – Nekem nemcsak a húsgyár tartozik, de az eladott széna vagy a gabona árát sem fizetik ki. Miből éljünk?

– Hétszentség, hogy ha az itt tárgyaló emberek befejezik az állattartást, soha többé nem kezdik újra – kiabál közbe egy dühös férfi. – Éhen hal ez a nép, vagy majd azok a konkurens gyárak termelnek, akik lakatot akarnak tetetni a pápai gyárra, hogy ne legyen versenytársuk.

– Az a baj, hogy a gazdák nem tudnak összefogni – kesereg hangosan a homokbödögei Pósa István. – Megosztanak bennünket és úgy bánnak velünk, ahogy akarnak.

– Hová lett a pénz? – teszik föl többen is a kérdést. – Ellopta valaki?

– Nem ez a kérdés, ez tény. A kérdés, hogy ki volt? – tanakodnak.

– Megmondta a Budai Gyula, ellopták az előző vezetők – szúrja közbe egy bajszos, nagydarab férfi.

– Te még hiszel a Gyulának? – csodálkoznak rá többen is.

– Ebben az egyben hiszek.

A szünet után fél óráig folytatták a tanácskozást.

– Új hitelezői egyeztetést hívunk össze, legkésőbb október 15-ig – tájékoztatta tudósítónkat Uzsoky András, a Pápai Hús 1913 Kft. jelenlegi vezetője.

– Milyen volt a hangulat az egyeztetésen? – kérdeztük tőle.

– Vidéki ember vagyok én is, értem, hogy aki kemény munkával állatot nevel, az joggal akar érte tisztességes árat kapni. Sajnos azonban az is tény, hogy a gazdák vágyai nem állnak túl közel a mi reális lehetőségeinkhez.

– Miben változhat az új ajánlat tartalma?

– Az elsősorban attól függ, hogy a vagyonelemeken jelzáloggal rendelkező Magyar Fejlesztési Bank milyen stratégiát követ. Ha ezt megismerjük, akkor tudunk érdemi ajánlatot tenni.