Alulfejlettnek nevezte a magyar civil szférát előadásában Majtényi László, az Eötvös Károly Intézet elnöke. Szerinte álcivilek, a pártok megbízottjai politizálnak a civilség álarcában. Emlékeztetett arra, hogy 2006-ban, a rendőri erőszak idején számos, sokak által a baloldalhoz kötött civil szervezet emelte fel a szavát a demokratikus államokban elfogadhatatlan eljárások ellen, intézete mellett a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) vagy a Helsinki Bizottság is.

Az ország jelenlegi helyzetét kivételesnek nevezte. A kétharmados többség következtében kialakult kormányzati rendszer szerinte nem hasonlítható egy igazi totalitárius diktatúrához, egy másik politikai erő kétharmados többsége nélkül azonban Majtényi László esélytelennek tartja a valódi demokrácia helyreállítását. A kormányzat mutáns médiaszabályozási rendszert hozott létre, működését pedig a sajtószabadság rendkívül durva korlátozásával kezdte - fogalmazott.

Fleck Zoltán, az ELTE szociológiai tanszékének vezetője szerint a civilek adhatnak új értelmet a szólásszabadságnak. Mint mondta, igazi demokrácia nem működhet kritikai gondolkodás nélkül, a civil szervezetek és vélemények pedig hozzájárulhatnak a sajtószabadság erősítéséhez, amely az egész társadalom kritikai potenciálját növelheti.

A szociológus a magyarországi helyzetet ebből a szempontból sötét időszaknak nevezte, de úgy vélte: léteznek olyan kezdeményezések - mint például az Atlatszo.hu -, amelyek meghatározhatják azt a beszédmódot, ahogy például a hatalom korrupciójáról beszélünk.

Molnár Péter, a Közép-európai Egyetem médiakutató központjának szólásszabadság-kutatója arról a civil kezdeményezésről számolt be, amelynek keretében kilenc ország aktivistái próbálják elérni, hogy uniós jog védje a sajtó sokszínűségét. A munkában a Milla képviselőjeként részt vevő kutató elmondta: ezzel két célt szeretnének elérni: a tulajdoni koncentrációnak gátat szabni a médiában, és azt kiküszöbölni, hogy olyan médiafelügyeleti hatóságok jöhessenek létre az unióban, mint amilyen Magyarországon van. Hozzátette: az Európai Bizottság nemrég befogadta a kezdeményezést, egy éven belül kell egymillió uniós aláírást összegyűjteni ahhoz, hogy a civil jogalkotási javaslatot az uniós intézmények megtárgyalják.

Joan Barata az Európa Tanács képviseletében a testületnek a magyar médiaszabályozásról készített elemzését mutatta be. Mint mondta, a médiatörvény és a médiaalkotmány első változatában több mint száz problematikus pontot fedeztek fel. Ezek között említette a hatóság függetlenségének kérdését, valamint a médiaalkotmány nem elég konkrét meghatározásait, amelyek túl nagy teret adnak az értelmezésnek. Kifejtette: a Magyarországra sugárzó külföldi tévéadók számára például nem egyértelmű, hogy érinti-e őket a szabályozás.

Problémának nevezte azt is, hogy a más uniós tagországok cégeire vonatkozó szabályozás nem felel meg az uniós jogszabályoknak. Joan Barata nem látta biztosítottnak az újságírók jogainak érvényre juttatását sem, és úgy vélte: a szabályozás a közszolgálati média esetében nem garantálja a függetlenséget.

Simon Éva, a TASZ jogásza arra emlékeztetett, hogy nemzetközi szervezetek, például az EBESZ, az ENSZ és az Európai Bizottság is (EB) folyamatos bírálták a magyar médiaszabályozást, ám jelentősége csak az EB kritikájának volt, ez eredményezte a jogszabály későbbi módosítását. Beszámolt ugyanakkor arról, hogy a média területe nem tartozik a közösségi politikák körébe, ezért az EB csak korlátozottan tud beavatkozni a jogalkotásba ezen a területen. A törvény módosítására európai szinten szerinte csak az ad lehetőséget, ha konkrét ügyekben fordulnak az Emberi Jogok Európai Bíróságához.