Az alaptörvénybe és az emberi jogok európai egyezményébe ütközik az előzetes feliratkozás ötlete – nyilatkozta a regisztrációról a volt köztársasági elnök. A Political Capital választási szakértője, László Róbert a Valasztasirendszer.hu portálon közzétett írásában egyelőre – a részletszabályok ismeretének hiányára hivatkozva – óvatosabban fogalmaz, de maga is arra a következtetésre jut: a választáson való részvétel feliratkozáshoz kötése alkotmányosan nem feltétlenül indokolható.

Az alaptörvény rögzíti, hogy „minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők (…) választásán választó és választható legyen”. A kötelező regisztráció bevezetése pedig az alapjogok korlátozását is jelentheti, mert aki a megadott határidőig nem iratkozik fel, a szavazás napján nem gyakorolhatja a választójogát.

László Róbert azonban az alkotmány nyelvtani értelmezése alapján hajlik arra a következtetésre, hogy a jogalkotó a választás fordulaton a teljes választási eljárást érti, abból pedig az előzetes regisztráció teljesen valóban nem zár ki senkit. Szerinte kérdéses azonban, hogy vannak-e olyan, az alaptörvénnyel összhangban álló szempontok, amelyek egy ilyen lépést indokolnának.

Jogkorlátozásra csak valamilyen legitim cél érdekében kerülhet sor, az más módon nem érhető el, s az intézkedés kiállja a szükségesség-arányosság tesztjét, tehát több előnnyel jár, mint amennyi hátrányt okoz – sorolja a feltételeket a szakértő. Legitim cél lehet például az, hogy naprakész választói nyilvántartást kell készíteni, de Magyarországon van ilyen, emiatt előzetes feliratkozásra szerinte bizonyosan nincs szükség.

Hivatkozási alapként szolgálhat, hogy megelőzzék a választási csalásokat – hoz fel egy újabb lehetőséget László Róbert. Sokat emlegették korábban a „láncszavazást”, amelynek lényege: a választót előzetesen kitöltött szavazólappal küldik be a szavazókörbe, s amikor átadja a saját üres szavazólapját, némi pénzt kap cserében. Erre eddig bizonyíték nemigen volt.

A másik közismert módszer a „buszoztatás”, amikor a szavazókat kisebb ajándékkal vagy némi pénzzel veszik rá, hogy menjen el szavazni, és még a szállítóeszközt is biztosítják. Ilyen ügyek sem kerültek nyilvánosságra.

A szakértő úgy látja, az efféle esetleges visszaéléseket a regisztrációval sem lehetne megelőzni, legfeljebb már azért is fizetnének, hogy a potenciális szavazók feliratkozzanak. A csalás így nehezebbé a drágábbá válhat, de a remélt eredmény nincs arányban a jogkorlátozással okozott hátránnyal – hangsúlyozza László Róbert.

A kormányoldal tényleges szándéka azonban – amint az nem egyszer ki is derült – nem a választási csalások megelőzése, hanem a kiábrándult, apatikus választók távoltartása, és ez a törekvés a szakértő szerint bizonyosan alaptörvény- és egyezménysértő. De ha sikerülne meggyőzni az alkotmánybírákat arról, hogy az intézmény alkalmas a csalások visszaszorítására, akkor is igazolni kellene, hogy arányos-e a vele járó alapjogsérelem.

László Róbert úgy látja, sok múlik a részletszabályokon. Ha ugyanis a regisztráció egyszerű és az utolsó pillanatig akár az összes szavazókörben is lehetséges, akkor az alig korlátozza a választójog gyakorlását. Ha azonban a feliratkozás komoly nehézségekkel jár majd, és hetekkel, esetleg hónapokkal a választás előtt lezárul a jelentkezési időszak, nehéz lesz bizonyítani, hogy az intézkedés nem egyes szavazói csoportok kizárására irányul.