Akár a lakása vagy az autója is rámehet valakinek arra, ha a választáson jelöltként kívánt indulni, de nem adta le határidőre a fel nem használt aláírásgyűjtő íveket. A pártok jobban járnak: ha ilyen mulasztás miatt bírságot szabtak ki, csak saját – többnyire nem létező – vagyonukkal felelnek. A független jelöltként indulni szándékozó választópolgárnak, illetve a jelöltet állítan szándékozó jelölő szervezetnek a rendelkezésére bocsátott összes ajánlóívet át kellett adnia a választási irodának a jelölt bejelentésére rendelkezésre álló határidőn belül. E kötelezettség elmulasztása esetén a jelölt nyilvántartásba vételére illetékes választási bizottság hivatalból eljárva bírságot szab ki. A büntetés összege minden be nem nyújtott ajánlóív után a kötelező legkisebb munkabér havi összegének fele, vagyis nagyjából ötvenezer forint.

A Kúria pénteki végzésében kimondta, hogy az ajánlóívek átadásának elmulasztása miatt a kötelezett objektív felelősséggel tartozik, a mulasztáshoz vezető egyedi körülmények értékelésére, mérlegelésére, méltányosság gyakorlására nincs lehetőség. Erre figyelemmel a választási szerveknek elegendő a mulasztás tényének megállapítása, egyéb körülmény vizsgálata szükségtelen.

Összesen 1,86 milliárd forintra büntették a pártokat és független jelölteket az országgyűlési választókerületi bizottságok azért, mert az ajánlóíveket nem juttatták időben vissza.

Pálffy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda vezetője korábban közölte: az országgyűlési egyéni választókerületi irodák több mint 478 ezer ívet adtak ki, ebből mintegy 37 ezer sorsa ismeretlen. A választókerületi választási bizottságok minden hiányzó ív miatt bírságot szabtak ki, így jött össze a csaknem kétmilliárdnyi büntetés.

Az érintettek közül sokan a Nemzeti Választási Bizottsághoz fellebbezést nyújtottak be, ám hiába, mert e grémium minden esetben úgy döntött, hogy az ajánlóívek visszaszolgáltatásának elmulasztása miatt objektív felelősség terheli a jelölteket, illetve a jelölő szervezeteket, így semmilyen kimentési okot nem fogadtak el. Tehát az élőláncos Lehmann György siófoki ügyvéd sem kerülheti el a büntetést, aki feljelentést tett, mert az irodájába betörték és más tárgyak mellett a táskáját is elvitték, amely okmányokat – egyebek mellett ajánlóíveket – tartalmazott.

A Kúria döntése után már végképp egyértelművé vált, hogy az ajánlóív leadásának elmulasztása miatt senkinek nincs esélye érdemben vitatni a bírságot. Aki pedig nem fizet, annak számolnia kell azzal, hogy a büntetés összege adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül. Csak egyetlen lehetőség maradt: ha valaki a döntést vitatja, alkotmányjogi panaszt nyújthat be, ám ez a választási bizottságok vagy a legfőbb bírói fórum döntésének végrehajthatóságát nem befolyásolja. Akár tetszik, akár nem, mindenkinek fizetnie kell. A politikai szerveződések viszonylag jobban járhatnak, hiszen az egyesülési jogról szóló törvény tartalmazza, hogy a tartozásaikért kizárólag a saját vagyonukkal felelnek. A bírsággal sújtott „kamupártoknak" – a büntetés szinte kizárólag a semmiből előkerült ismeretlen szerveződéseket érinti – pedig valószínűleg egyetlen fillér nincs a számláján.

Rosszabbul járnak azok a magánemberek, akik vélhetően csak az egymilliós kampánytámogatás miatt akartak indulni, ám később meggondolták magukat, és még az ajánlóíveket sem adták le. Rajtuk a bírság összege behajtható, s akár a lakásuk vagy autójuk is rámehet a büntetésre. Információnk szerint van olyan személy, akitől hárommilliót követelnek.

Érdekes különben, hogy a Kúria sem foglalkozott a választási eljárási törvény önmagának ellentmondó szabályaival. Miközben a jogszabály kimondja, hogy az ajánlószelvény leadása esetén kötelező a büntetés, másutt viszont már azt tartalmazza: a választási bizottság „bírságot is kiszabhat". E későbbi passzusban ráadásul az ajánlószelvénnyel kapcsolatos szankcióról rendelkező pont esetében is lehetővé teszik a mérlegelést, felülírva annak kötelező jellegét. A törvény szerint így a bizottságok általában – az ajánlóívekkel kapcsolatos mulasztás esetén is – jogosultakká válnak „annak eldöntésében, hogy indokolt-e a bírság kiszabása", s arra is, mekkora legyen büntetés.

Egy alkotmányjogi panasz esetén érdemes lehet erre hivatkozni, mert a törvényt nyilvánvalóan elrontották. A jogalkotó szándéka szinte bizonyosan nem az volt, hogy egy rendelkezés alkalmazásának feltételein enyhítsen, de ettől még a jogszabály ezt tartalmazza. Emiatt a bíróság is kérhetett volna jogértelmezést, ám a háromnapos eljárási határidő miatt ezt nem tehette meg.