A Magyar Nemzet – a szerkesztőség birtokába került levelezésre hivatkozva – egy olyan esetről ír, amikor az Ökotárs vezette konzorcium egyik tagjának, az Autonómia Alapítványnak a munkatársa útmutatást kér azzal kapcsolatban: mi a teendő, ha a bírálóbizottság nem azt a végső sorrendet állapítja meg, ami a pontszámokból kialakul. A levélíró arról érdeklődik Móra Veronikánál, az Ökotárs igazgatójánál, hogy ilyen helyzetekben az újrapontozás számít-e a követendő megoldásnak, vagy pedig az, ha egy olyan indoklást írnak, amelyből a benyújtó számára is kiderül, hogy a magasabb pontszám ellenére miért szorult ki mégis a támogatott projektek közül.

Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány vezetője a rendőrségi házkutatás alkalmával Reviczky Zsolt

Ahogyan azt lapunk kérdésére az Ökotársnál elmondták, a pontozásos sorrendből valóban nem mindig lehetett kiolvasni egy-egy pályázat végeredményét, ebben azonban nincs semmi rendkívüli. Az értékelés mikéntjét az „operation manual” nevű, a donor szervezet által jóváhagyott szabálykönyv tartalmazza. Ezt egyrészt elvileg minden pályázó ismeri, másrészt a Norvegcivilalap.hu oldalon bárki elolvashatja.

A szabályok rögzítik többek között, hogy a pályázatok a pontszám mellett szöveges értékelést is kapnak, a végső sorrendet pedig a témánként összeülő bírálóbizottságok javaslatai alapján – a pontszámokra, a szöveges értékelésekre és az egyes pályaművek összevetésére alapozva –, a jóváhagyó testületi ülésen döntik el, ahol a kormány képviselője is jelen van.

„A formai előszűrésen továbbjutott pályázatokat a lebonyolító alapítványok által felkért független és pártatlan szakértők értékelik. Minden témakörben legalább három felkért szakértő dolgozik, akik közül egy adott pályázatot mindig két fő – egymástól függetlenül – értékel (…) A bíráló bizottságok az egyes pályázatokkal összefüggésben szükség szerint további kiegészítéseket, részletesebb szakmai véleményt kérhetnek az értékelőktől. A második fordulóba nagyjából kétszer annyi pályázat jut tovább, mint amennyi végül támogatást kaphat. A bíráló bizottságok ülésén megfigyelőként részt vehetnek a hazai nemzeti (kormányzati) kapcsolattartó, valamint a donor (támogató) országok képviselői is. A megfigyelők kérdéseket tehetnek fel és megjegyzéseket tehetnek, de nem befolyásolhatják a bizottság döntését. Az ülésekről jegyzőkönyv készül. A bíráló bizottság által felállított rangsort és az ülésről készült jegyzőkönyvet az ülést követő két héten belül a konzorciumot vezető Ökotárs Alapítvány elküldi az EGT Finanszírozási Mechanizmus Irodának (FMO). Amennyiben a bizottság döntése értelmében egy korábban (az értékelői pontszámok alapján) támogatásra javasolt szervezet mégis elutasításra kerül, akkor ennek indokáról is tájékoztatja az érintett szervezetet és a FMO-t” – írja többek között a szabályzat.

Vagyis az értékelők – az egy-egy pályázattal elsőként találkozó szakemberek – által kiosztott pontszám az esetek jelentős részében nem tükrözi a végeredményt. Azaz: amit a Magyar Nemzet „feltárt”, az nem valamiféle anomália, hanem a nyilvános bírálati folyamat természetes velejárója (más kérdés, hogy az Autonómia Alapítvány idézett munkatársa valóban nem mutatkozott különösebben kompetensnek a levélrészletben – igaz, ő csak 2013 végén kezdte ezt a munkát, azaz feltehetőleg az első értékelési „szezonját” dokumentálta a kérdéses levél).

Súlyos adatvédelmi aggályokat vet föl ugyanakkor, hogy hogyan kerülhetett a bírálati folyamatról szóló levél a Magyar Nemzethez. Lapunk információi szerint a konzorciumi tagok belső levelezésének részletéről van szó, amelynek papírverziója nem létezett. A Norvég Civil Támogatási Alappal kapcsolatos vizsgálatok során már előfordult, hogy olyan információk kerültek a Magyar Nemzethez, amelyek forrása nagy valószínűséggel a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) lehetett.

A napilap írta meg például, hogy a Kehi feljelentést tett, amiért az Ökotárs utófinanszírozást megelőlegező kölcsönöket adott civil szervezeteknek, ezúttal viszont olyan tartalmakat közölt az újság, amelyek csak az Ökotárs-konzorcium komputerein, illetve a Nemzeti Nyomozó Iroda által lefoglalt számítógépeken és adathordozókon voltak megtalálhatóak.