„Nagyon szerettél engem. (…) Kicsit felnőttesen, kicsit barátnősen, kicsit felelőtlenül, néha spiccesen, néha türelmetlenül, de ahogy csak tőled tellett. Köszönöm, hogy mindent megtettél, erődön felül, egyedül, szegénységben, elszigeteltségben, betegségek, kisebb-nagyobb örömök és bánatok között is. ... Köszönöm, és engedd meg, hogy a lányommal én majd egész másképp csináljam.” 

Az idézet a Richter Gedeon Nyrt. és Rácz Zsuzsa író által negyedszer – az idén anya-lánya témában – kiírt Teréz­anyu pályázat harmadik hellyel díjazott pályaművéből származik. Sudár Györgyi egy rajongásig szeretett, de magának való anyának fejezi ki háláját, miközben ő maga egy egészen más nevelési út mellett dönt. A beérkezett 378 pályamű legfőbb üzenete épp ez: neveltetésünk terheit nem kell generációkon át cipelnünk; kitartó munkával a családi minták megváltoztathatóak.

A díjazott pályázatok egyaránt szólnak szigorú és érzelmeiket elfojtó anyákról, boldogtalan mártírokról és ma már harmonikus kapcsolatban élő nőkről. Rácz Zsuzsa a tegnapi díjátadó ünnepségen elmondta: megdöbbentette, milyen nagy arányban jelentek meg az írásokban az elhallgatott családi tragédiák, az alkoholizmus, a gyermekkori fizikai és lelki bántalmazások.

A fődíjas Kucsinka Gabriella írása az érzéseit végletekig elfojtó, zug­ivó édesanya és az alkoholista szülőt előbb megmenteni akaró, majd támogató lány kapcsolatáról szól. A „csendtörő” kategóriában díjazott Kvasz Éva történetében a családon belüli erőszak egyik legelhallgatottabb témája, a szexuális zaklatás jelenik meg.

A pályázatnak egyébként éppen a csendtörés a célja: a párbeszéd elindítása azokról a tabutémákról, amelyekről még családon belül sem szívesen beszélünk. Mert mint arra a „törzspályázói” különdíjat kapott Bajáki Zsanett rámutat: „gyermekkorunkban szerzett sérelmeink jelentős részéért a következő generáció vezekel, hacsak tudatosan nem próbáljuk meg felismerni és feldolgozni őket”. Hogy hogyan? Arra a pályaművek számtalan utat vázolnak föl.