Nemzeti parkolópálya
Szabó Marcell azokra a kormányzati tervekre reagált, amelyek szerint 50 ezer hektárnyi védett föld kerülhet a nemzeti parkoktól a földalaphoz, ráadásul az előbbiek az elővásárlási jogukat is elveszítik, ami erősíti a gyanút, hogy a szóban forgó földterületeket értékesíteni akarják.
A nemzeti parkok jelenleg mintegy 150 ezer hektárnyi védett földet kezelnek, vagyis az intézkedés a védett földvagyon harmadát érintené. Szabó megfogalmazása szerint egy történelmi hibát ismételhet meg az Orbán-kormány: amikor a 90-es évek elején a szövetkezetek megszűntek, a legértékesebb természeti területeket először állami tulajdonba és nemzeti parki kezelésbe akarták vonni, ám végül politikai okokból ezek jó részét is kiosztották kárpótlási jegyért.
Később a hatalom az Alkotmánybíróság közbelépése nyomán korrigált, és az akkor elfogadott, ma is hatályos törvény alapján azóta is zajlik a tévesen privatizált természeti területek visszaszerzése. Most ezt a folyamatot fordítaná meg a kabinet, annak ellenére, hogy az alkotmány most is állami feladatként írja elő a természeti örökség megőrzését, és e munkát főként a nemzeti parkok végzik.
Az ombudsmanhelyettes szerint a nemzeti parki földek vagyonkezelési jogának elvétele azért is problémát okozna, mert az utóbbi években a sorozatos elvonások miatt a nemzeti parki igazgatóságok olyan helyzetbe kerültek, hogy főként a földek után kapott területalapú támogatásból élnek. Ha föld nélkül maradnak, akkor a legfontosabb feladataikra sem jut majd pénz.
Szabó Marcell a vizsgálata során további problémákat is talált. Szerinte az EU-ban általánosan jellemző, hogy természetvédelmi ügyekben – vagyis abban a kérdésben, hogy mely területeknek kell nemzeti parki védettséget élvezniük, és az érintett területeken milyen gazdálkodást szabad folytatni – a végső szót a nemzeti parkok mondják ki, nálunk viszont a politika dönt, jellemzően politikai szempontok és rövid távú anyagi érdekek alapján.
A közigazgatási törvény parlament előtt lévő módosítása szerint az eddig névleg független zöldhatóságok bekerülnek a megyei kormányhivatalokba. Az ombudsmanhelyettes ebben is lát kockázatot, de szerinte sok múlik a részleteken: fontos lenne tudni, hogy a megyei kormánymegbízott lesz-e a jövőben a környezet- és természetvédelmi felügyelőségeken dolgozók munkáltatója, és hogy megmarad-e a vízgyűjtőkhöz igazodó szervezet, vagy megyénként működnek majd a hatóságok, mert „megyei rendszerben vízbázisok kérdésében dönteni nem lehet”. Szabó kiemelte: a kormány nem kért véleményt az ombudsmani hivataltól a tervezett változtatásról, miként a nemzeti parki földekről sem kezdeményezett konzultációt.
