Németh Miklós: 'a németek átengedésével a Szovjetuniót is teszteltük'
- A történészek, a politikusok ma is élénken vitatkoznak azon, hogy a civil kezdeményezés ereje kényszerítette ki az akkori hatalomtól a kelet-németek átengedését, vagy pedig a kormány megtervezett lépése volt a határnyitás. Mi az igazság?
- Nem értékelem le a civilek szerepét és erejét, fontosnak gondolom fellépésüket. Az viszont tény, hogy már a páneurópai piknik előtt eldöntötte a kormány a kelet-németek átengedését.
- Ön korábban úgy fogalmazott, hogy a páneurópai pikniken történtekkel a Szovjetunió magatartását, reakcióit tesztelték.
- Igen, és a saját szabad mozgásterünk határait.
- Nem volt ez veszélyes játék, nem kockáztatták a menekülők életét?
- Nem. Akkorra én már túl voltam egy igen fontos beszélgetésen Mihail Gorbacsovval...
- A kelet-németek átengedéséről tájékoztatta a szovjet pártfőtitkárt?
- A határnyitásról nem tájékoztattam. 1989 március 3-án Moszkvában azt mondtam el neki, hogy nem újítjuk meg, hanem lebontjuk a magyar-osztrák határon húzódó vasfüggönyt. Erről egyébként Franz Vranitzky akkori osztrák kancellár már előttem beszámolt neki.
- Ez a Gorbacsovval történő találkozó abban erősítette meg, hogy az akkor reformnak nevezett elképzeléseket súlyosabb következmények nélkül megvalósíthatja?
- Gorbacsov szavaiból egyértelműen arra következtettem, hogy szövetségesre van szüksége Kelet-Közép-Európában. Ebben a tekintetben csak Lengyelország és Magyarország jöhetett szóba. A többiek az ortodox vonalat erősítették a térségben. Gorbacsov ekkor egyébként már erős kritikákat kapott a szovjet kommunista párt különböző fórumain, többen szorgalmazták, hogy lépjen fel keményen a változások ellen. Ezért aztán fontos volt neki a mi szövetségünk.
- Hogy érzékelte, miben kapott szabad kezet Gorbacsovtól?
- Öt nagy témát vetettem fel. Ezek között volt a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonása, s az atomtöltetű rakéták elszállítása. Erre azt felelte, megértettem a kérést, kis türelmet kért, s azt ígérte, rövidesen választ ad a felvetésre.
- Hogy-hogy egy ilyen nagy horderejű egyeztetésnek sehol nincs nyoma?
- Ne felejtse el, Genfben és Bécsben akkor folytak az Egyesült Államok és a Szovjetunió haderő-csökkentési, fegyverzetkorlátozási tárgyalásai. Gorbacsov azt kérte, ne rontsuk a tárgyalási pozícióit. Én ezt akceptáltam.
- Miként reagált Gorbacsov arra a tájékoztatásra, hogy Magyarországon bevezetik a többpártrendszert?
- Közölte, hogy nem ért vele egyet. Ő úgy gondolta, hogy a lenini elvekhez kell visszatérnünk. Én azt mondtam: utat tévesztettünk, s nekünk az 1945-48 közötti időszakból kell újra elindulnunk, immár a helyes irányba. A vita során megjegyeztem a főtitkárnak: minden jel arra utal, hogy bennünket ki fognak szavazni a hatalomból. Mit fognak tenni a szovjetek akkor, ha még Magyarországon állomásoznak a szovjet csapatok, itt lesznek az atomtöltetű rakéták, de kormányon már egy új rendszer koalíciós kormánya ül? Gorbacsov megmarkolta a szék fáját, kissé fölemelte a hangját és kijelentette: amíg én ebben a székben ülök, 1956 nem fog megismétlődni Magyarországon. Ezen kívül azonban minden mondata arra utalt, hogy nem akar beavatkozni a magyar belpolitikai változásokba, s szabad kezet ad.
- Ön mennyire látta 1989-ben, hogy ilyen gyorsan összedől a rendszer, egyesül a két Németország, s létrejön a közös Európa?
- Én ezt nem tudtam előre, de szerintem mások sem sejtették, hogy ilyen gyorsan átalakul a világ. 1989 december közepén nálunk járt Kohl kancellár, közös kocsiban mentünk a reptérre, ő Drezdába tartott. Tőlem kérdezte: mit mondjak nekik? Akkor még a németek is egy hosszabb folyamat eredményeként reménykedtek az egyesülésben. Margaret Tacher akkoriban úgy nyilatkozott: annyira kedvelem a németeket, hogy szeretem őket két országban látni.
- Mennyi fehér folt lehet még a rendszerváltás időszakának magyar történetében?
- Oplatka András történész remekül megírta ezt a kort. Sokkal többet én is csak akkor tudnék, ha megnyílnának az Egyesült Államok, a Szovjetunió és a Vatikán irattárai.
- Kérdezhetem a jelen Magyarországáról, az elmúlt húsz év történéseiről?
- Ne haragudjon, de aktuális kérdésekről nem szeretnék beszélni.
