Nem alkotmányellenes, hogy a nyugdíjkorhatár elérése előtt megállapított öregségi nyugdíjakat korhatár előtti ellátássá, illetve a volt egyenruhások esetében szolgálati járandósággá alakították át, s hogy azokat a személyi jövedelemadó mértékével – tehát 16 százalékkal – csökkentették – mondta ki kedden az Alkotmánybíróság (Ab).

Több, a tényleges öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött magánszemély – köztük volt parlamenti képviselők, illetve egykori hivatásos állományúak – terjesztett be alkotmányjogi panaszt, mert úgy vélték, sérti a tulajdonhoz és a szociális biztonsághoz való jogot, hogy a nyugdíjjogosultságukat megszüntették. Ugyanakkor felvetették: sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, hogy a parlamenti képviselőktől a 62., míg az egyenruhásoktól az 57. életévük betöltéséig vonják a 16 százalékos szja-t, ráadásul a volt polgármesterek és EP-képviselők nyugdíját érintetlenül hagyták. Ebben az ügyben az ombudsman is az Ab-hez fordult.

Az érintettek az új szabályozás hatályba lépése óta a korábbi nyugdíjuk helyett személyi jövedelemadóval csökkentett járandóságot kapnak. Erről külön határozatot senki nem kapott, így rendes jogorvoslatra nem volt lehetőség. Az Ab így a panaszokat befogadta, ám azokat nagyrészt megalapozatlannak találta.

A testület álláspontja szerint az alaptörvény „felhatalmazást adott arra, hogy a törvényhozó az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően folyósított nyugellátást csökkenthesse, szociális ellátássá alakíthassa, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethesse”. A többségi álláspont szerint ezért „a szerzett jogok, a tulajdonhoz való jog, illetve a szociális biztonsághoz való jog sérelme nem volt megállapítható”.

A diszkrimináció tilalmát sem állapította meg az Ab, hiszen a nyugdíjkorhatárt betöltött, illetve az ezt el nem érő személyek eltérő kezelését maga az alaptörvény teszi lehetővé. A parlamenti képviselők és a volt egyenruhások pedig egymással össze nem hasonlítható csoportot képeznek, így alkotmányosan is indokolható, ha rájuk különböző szabályokat állapítanak meg.

A határozat indokolásában a testület fontosnak tartotta megjegyezni, hogy „a fenntartható gazdasági fejlődés és a fokozatosan romló demográfiai helyzet a szociális biztonság felfogásának és alkotmányos szabályozásának új alaptörvényi megfogalmazásához vezetett”. Ennek oka, hogy a gazdasági válság miatt is elkerülhetetlenné vált az államadósság csökkentése, amelynek érdekében az állami kiadásokat – beleértve a nyugdíjakra kifizetett összeget – csökkenteni kellett. A többség szerint tehát elfogadható, ha a nyugdíjbiztosítási alap pénzügyi egyensúlyának megőrzése érdekében szerzett jogokat – akár átmeneti idő nélkül – csorbítanak.

Lévay Miklós különvéleményében – amelyhez Balogh Elemér, Bragyova András, Kiss László és Kovács Péter is csatlakozott – viszont másként látja. Ő elfogadhatatlannak tartja, ha „átmeneti idő biztosítása nélkül, az új jogszabályi környezetre való felkészülést lehetővé tevő szabályok hiányában”, törvényi automatizmus révén csökkentik azonnali hatállyal az ellátások összegét.

Jelezte ugyanakkor, hogy “a nyugdíjrendszer átalakítása nem lehet pusztán gazdasági-gazdaságpolitikai kérdés”, hiszen szerzett jogokról van szó, és az elvonás közvetlenül érinti a panaszosok megélhetését is. Nem vitatja, hogy „a nyugdíjrendszer egyensúlyának megteremtése nyilvánvalóan legitim cél, fontos közérdek”, de az átalakítás alaptörvény-ellenessé válhat, ha az „a jogállami követelményeket figyelmen kívül hagyó jogszabályi rendelkezésekben” ölt testet.