Az eset, bár ez a Mail On Sunday riportjából nem derült ki, a nagylaki határátkelőn történt, ahol közös magyar-román útlevél-ellenőrzés zajlik, azaz egy helyen kell csak megállniuk az autóknak és buszoknak, s ott a magyar és a román hatóságok külön-külön elvégzik a maguk vizsgálatait.

Allan Hall beszámolója szerint a határra érve egy kalap járt közbe az utasok között, amibe pénzt kellett tenni. „A magyar határőrök 300 eurót követelnek az utasoktól a belépéskor”.

A busz egyik román sofőrje azt mondta az angol újságírónak, hogy ez mindig így megy: „Látják, hogy románok vagyunk, hát fizessünk, különben minden egyes poggyászt kinyittatnak és átvizsgálnak, minden egyes okmányt külön-külön ellenőriznek”. Az utasok, bár tudják, hogy ez korrupció és törvénytelen, elfogadják a feltételeket, mert nem akarnak 10-12 órát várakozni a határon.

Néhány utas, akik már nem először tették meg a Bukarest–London utat, megerősítették Allan Hallnek a sofőr állítását, hogy tudniillik nem először fordul elő az, aminek a riporter maga is tanúja volt. Szerintük minden úton „ez van”, amikor a sofőr vagy az utazásszervező szól, mindenkinek be kell dobnia a rá eső összeget a kalapba…

A Mail On Sunday riportját január 5-én ismertette az MTI, majd bejárta a sztori szinte az egész magyar médiát. Azt, hogy az eset Nagylakon történhetett, a hazai sajtó derítette ki. Ám arra a kérdésre, hogy indul-e vizsgálat a riport kapcsán, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság a Delmagyar.hu beszámolója szerint előbb kitérő választ adott, az ORFK-hoz küldte az újságírókat, de ott sem kaptak választ a kérdéseikre.

Később kiderült, hogy a megyei rendőr-főkapitányság időközben (két nappal a hír magyarországi megjelenése után) feljelentést tett az ügyészségen, s a Központi Nyomozó Főügyészség Szegedi Regionális Osztálya el is rendelte a nyomozást.

Párhuzamosan, már január 6-án vizsgálatot indított az ügyben a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ). Mint lapunknak Szabó Jenő, az NVSZ illetékes igazgatója elmondta, a január 4-i riportban szereplő busz és egy vele együtt érkezett másik járat is éppen Magyarországon volt, ezért a védelmi szolgálat emberei ki tudták hallgatni a hat sofőrt (buszonként három sofőrrel közlekednek ezek a járatok) és azt az utast, aki a január 3-án érkező járaton is utazott. Egybehangzóan azt állították, senkinek semmiféle kenőpénzt nem adtak.

A védelmi szolgálat ennek ellenére felnagyította és kockáról kockára elemezte a határellenőrzés megfigyelésére telepített térfigyelő kamera felvételét, hogy megtudják, mi történt a határállomáson. A felvétel tanúsága szerint a magyar ellenőrzés öt-hat percig tartott, a román ennél valamivel hosszabb volt. Majd látható, hogy a román sofőr valamit átad a román határőrnek, aki ezek után a busz ablakából elveszi a sapkáját és a sofőrtől kapott „valamit” belecsúsztatja.

Szabó Jenő további részleteket nem kívánt elmondani, mivel a vizsgálat teljes anyagát a térfigyelő kamerák felvételeivel együtt január 17-én átadták a román társhatóságnak. Kiváló a munkakapcsolatuk, de ezek után azt már nekik kell tisztázniuk, hogy pontosan mit adott a sofőr a határőrnek és miért.

Az ORFK illetékesei még fontolgatják, kérjenek-e helyreigazítást a magyar határrendészetet korrupcióval alaptalanul megvádoló riport miatt. Óvatosságuk persze érthető: mint egy belügyi illetékes fogalmazott, abból, hogy az angol újság által leírt esetben nem a magyar határrendész kért „belépti díjat”, még nem következik, hogy más járatokon, más határátkelőkön nem lehetnek „kalapozó magyar határőrök”. A Nemzeti Védelmi Szolgálat és a rendőrség belső ellenőrzése azonban mindent megtesz a korrupt munkatársak leleplezésére.

Rendőrségi források szerint ugyanakkor a titkos információgyűjtésük során a magyar biztonsági szolgálatok olyan információk birtokába is jutottak, miszerint egyes járatokon az utazásszervezők vagy a sofőrök a korrupt határőrök lekenyerezésére a gyorsabb határátlépés végett pénzt gyűjtenek, amit aztán senkinek nem adnak tovább, hanem egyszerűen zsebre tesznek.