Ahogy arról korábban beszámoltunk, Molnár Péter azért indított pert, hogy megtudja, milyen adatok, háttértanulmányok készültek az Emberi Erőforrások Minisztériumában (Emmi) a roma-nem roma gyerekek oktatási elkülönítésével kapcsolatban.

Ennek a pernek köszönhetően derült ki, hogy a minisztérium munkatársai nem teljesen ugyanazt gondolják a szegregációról, mint a miniszter. Balog Zoltán legutóbb éppen májusban beszélt a Parlamentben arról, hogy aki „a különböző etnikai, kulturális, szociális csoportok együtt-tanulására” felkészít, az „nem szegregál, hanem a felzárkózást segíti”.

Ehhez képest a jogi és személyügyi helyettes államtitkár – Molnár megkeresésére – hosszan taglalta, miért növelik a felzárkóztató osztályok a hátrányokat. „Az együttnevelésen alapuló képesség-kibontakoztató felkészítés és integrációs támogatás, mint oktatás-szervezési forma, jelenleg hatályos. A fentiekre tekintettel a roma tanulók számára felzárkóztató osztályok létrehozásának nincsen hatályos jogi háttere, jogi környezete" – olvasható Sándor Csaba válaszában.

Egy másik érdekesség is kiderült a perben: a minisztérium perbeli jogi képviselője szerint a tavaly decemberi törvénymódosításig és az abból következő rendeletalkotásig semmit nem tettek az iskolai integrációért. Molnár ugyanis azt szerette volna megtudni, hogy a Nemzeti Társadalmi Felzárkóztatási Stratégiában olvasható helyzetleírással, és az abból következő konkrét feladatokkal összefüggésben milyen adatok, tanulmányok keletkeztek a minisztériumban.

„A felperes által idézett tanulmány valóban megfogalmaz olyan jellegű feladatokat, amelyek megoldása kapcsán keletkezhetnek a felperes által igényelt adatok, ám amint azt az ellenérdekű fél a beadványában leírta, a 2011. novemberi keltezésű tanulmány tíz évre szól. Az abban foglalt célok és ajánlások 2021-ig megvalósítandóak” – írta az Emmi jogi képviselője. Magyarul: a tavaly decemberi köznevelési törvénymódosításig semmit sem tettek a stratégia által megfogalmazott feladatok teljesítése, azaz a szegregáció felszámolása érdekében, ezért nem keletkeztek egyelőre igényelhető adatok. Van még rá hat évük.

A adatigénylési per egy évig húzódott. A keresetet tegnap a bíróság elutasította, és harmincezer forint perköltség megfizetésére kötelezte a felperest. Molnár érvét, miszerint kizártnak tekinthető, hogy a minisztériumban a jogalkotási folyamatban ne keletkezzenek dokumentumok, a bíróság elutasította.

Az indoklás szerint a felperes nem tudta kellőképpen bizonyítani, hogy léteznek azok az adatok, amelyek nyilvánosságra hozását a minisztériumtól elvárta. Ezt Molnár teljes mértékben elfogadhatatlannak tartja.

– Komolyabb ítélethirdetésre számítottam. A bíró átadta az indoklást, és már vége is volt. A per során a bíró elutasította azt az indítványomat, hogy tanúként hallgassa meg Sándor Csaba helyettes államtitkárt. Az ítélet szerintem jogszabálysértő, és az indoklás több okból ténybelileg sem tartható. A bíró adottnak vette, hogy rám, azaz az adatigénylőre hárul annak a bizonyítása, hogy léteznek adatok, ami a közérdekű adatokhoz való hozzáférés jogának elfogadhatatlan korlátozása. De ha már ebből indul ki, akkor miért nem hagyta, hogy bizonyítsak? Miért utasította el a helyettes államtitkár meghallgatását? Annak ellenére, hogy az államtitkár helyettes a miniszterrel szemben foglalt állást a felzárkóztató oktatással kapcsolatban, és tanúként sokkal többet mondhatott volna az igényelt adatok létezéséről, mint a minisztérium jogi képviselője. Miért tekintette nem létezőnek azokat az adatokat, amiknek a jogalkotási törvény szerint keletkezniük kellett? És miért fogadta el, hogy a minisztériumnak nem kell kiadnia a rendeletalkotás során keletkező, általa is elismerten létező adatokat? Annak ellenére, hogy ilyen döntést megalapozó adatok esetében is erősebb közérdek fűződik az adatok nyilvánosságához, mint bizalmasságához – kommentálta lapunknak a döntést Molnár Péter.