Az AB február 28-án hirdette ki azt a határozatát, amelyben kimondta: a különadó nemzetközi szerződésbe ütközik. A strasbourgi emberi jogi bíróság ezt három magyar ügyben tavaly már szintén megállapította, s egyenként 11 és 25 ezer euró közötti kártérítést ítélt meg, mert a 98 százalékos elvonás sérti az emberi jogok európai egyezményének a tulajdon védelméről szóló rendelkezését, jelesül azt, hogy mindenkinek joga van javai tiszteletben tartásához, és tulajdonától senkit nem lehet megfosztani. Ezt egyébként a magyar alaptörvény is tartalmazza.

Az alkotmánybírósági eljárást egy tatabányai munkaügyi bíró kezdeményezte, mert úgy vélte, hogy egy általa tárgyalt ügyben a különadóról szóló szabály nem alkalmazható, mert az elvonás elfogadhatatlan mértékű, így sérti az emberi méltósághoz és a tulajdonhoz való jogot, ugyanakkor ellentétes az ország nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeivel. Az Alkotmánybíróság egyetértett a beadványban foglalt aggályokkal, és megtiltotta, hogy a kifogásolt rendelkezést folyamatban lévő bírósági ügyekben alkalmazzák.

Annak megsemmisítéséről viszont nem döntöttek, mert idén januártól a különadó szabályai változtak: a nagyobb összegű végkielégítések után már „csak” 75 százaléknyi sarcot kell fizetni. A NAV ezt úgy értelmezte, hogy a kifogásolt passzust csak a bíróságoknak kell figyelmen kívül hagyniuk, és vélhetőleg ezért nem fizet. A több érintettet is képviselő Soós Andrea Klára ügyvéd azonban másként látja: szerinte téved az adóhatóság, amikor arra hivatkozik, hogy az Alkotmánybíróság döntése rá nem vonatkozik, hiszen aki perel, egyértelműen nyerni fog.

Mégis úgy tapasztalta, hogy a NAV – a terhére sorozatosan kiszabott borsos, félmillió forint körüli perköltségek ellenére –önként egyetlen ügyben sem enged. Az pedig végképp elfogadhatatlan érv – hangsúlyozta az ügyvéd –, hogy egyes esetekben azért halasztják el a határozathozatalt, mert a NAV úgy gondolja, „az alkalmazható adókulcs megállapítása jogalkotói feladat”. A hatóság álláspontja szerint „az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik”, csakhogy ez Lövétei István alkotmányjogász szerint is elképesztő jogi műveletlenségre vall.

– Erre csak abban az esetben hivatkozhatnának – magyarázta –, ha az adott ügyben más jogszolgáltató szervezetnek kellene eljárnia, de a jogalkotó nem tartozik ebbe a körbe, és nem vonatkoznak rá a közigazgatási eljárási törvény hivatkozott rendelkezései sem.

Lövétei megerősítette ugyanakkor, hogy a NAV-ra az AB döntése éppen úgy vonatkozik, mint bármely más hivatalos szervre Magyarországon, tehát nem alkalmazhatja a 98 százalékos különadóra vonatkozó rendelkezést. – Lehetséges, hogy ez sokaknak nem tetszik – fogalmazott az alkotmányjogász –, de ha nincs olyan hatályos jogszabály, amelynek alapján a „pofátlan” végkielégítéseket megadóztathatják, az államot a beszedett pénz nem illeti meg. Vagyis: a költségvetés jogalap nélkül gazdagodott, és a római jog klasszikus szabályai szerint az elvont összeget vissza kell adni.

Annak egyébként nem lett volna akadálya, hogy amikor a 98 százalék helyébe lépő 75 százalékos szabályt tavaly év végén megalkották, azt 2010-től léptessék életbe, mert az adózó javára kedvező változás esetén nem tiltott a visszamenőleges jogalkotás. De ezt elmulasztották, így aki már kérte a büntetősarc visszafizetését, mindenképpen megkapja majd a pénzt, ha másként nem, bírósági eljárás végén. Nem mellesleg: a 75 százalék ugyancsak aggályos lehet, és elbukhat Strasbourgban vagy az Alkotmánybíróság előtt.