„Ne cirkuszolj, vezesd a várost!”
Bokros leszögezte: megmondta a „főnök”, hogy nem szereti Budapestet, és úgy véli, e mögött „ötven évnyi kisebbrendűségi érzés, lompos félműveltség, lappangó utálat, a »bűnös város« horthysta utóérzete és némi fennhéjázó gőg búvik meg”. De azért biztatja Tarlóst: „Ne félj István, gazdád nem kutya. Ugat, de nem harap”.
Majd így folytatja: „Büszke vagy arra, hogy téged a budapesti nép választott meg. Akkor még szeretted a főnököt és elfogadtad, hogy téged segít minden plakát, minden busz, minden TV-állomás, a Fidesz két és fél milliárd forintnyi kampánypénze – az adófizetők zsebéből, jogtalanul. Nem jöttél el a polgármesterjelölti vitára. Minek. Fennhéjázó gőggel lenézted minden versenytársadat”.
Bokros emlékeztet rá, hogy neki viszont nem jutott egy villamosnyi plakáthely sem, s mindössze két és fél millióból folytathatott kampányt, mégis kapott több mint 36 százalékot. Pedig őt csak a társadalom támogatta, „nem a te diktátorod hatalma és másoktól jogtalanul elvett pénze”. Van tehát szerinte Orbánnal szemben ellenszer, „úgy hívják, hogy emberi méltóság”.
A politikus egyébként azt gondolja, nem kellett volna sokszor tízmilliárd forintot fölösleges projektekre költeni – például fonódó villamosra, hiszen minek megy a HÉV tetején még villamos is –, és Tarlós szolgálhatta volna a város és környéke érdekeit azzal, hogy önfinanszírozóvá teszi a BKV-t. De spórolhatna azzal is – javasolja –, hogy felszámolja a BKK-t.
Ha jól gazdálkodna a gazdag város pénzével, akkor nem függene Tarlós „a központi költségvetéstől, a diktátor szeretetétől”, és büszkén nézhetne a tükörbe – állítja Bokros, hozzátéve: akkor Tarlós hős lehetne. Ehelyett szerinte ő csak „kiszolgáltatott, megalázott szolga”.
Kár érte – véli Bokros, aki végezetül azt írja a főpolgármesternek: „állj a sarkadra, egyenesítsd ki a gerincedet!”, Ehhez Tarlósnak a MoMa elnöke sok sikert kíván.
