Egy kamionról esett le – somolyog Guszti, amikor arról kérdezem, hogy a napelemet, ami hulladékból tákolt viskóját koronázza, hol vásárolta?

Az 53 éves közmunkás válasza azt sugallja, hogy ne érdeklődjek tovább. Később kiderül, hogy Guszti aggregátora és a tévéje is egy „kamionról pottyant le”. Megkérdezem tőle: volt-e már büntetve?

– Nem – rázza fejét –, ha csak azt nem vesszük büntetésnek, hogy megszülettem.

Guszti háza előtt azért álltam meg, mert megakadt a szemem a napelemen. A férfi Pécs nyugati szélén, az elkerülő út mentén meghúzódó kiskertek egyikében tanyázik. A telek egyik rokonáé, ő már idős, nem bír kijárni ide. A viskót Guszti gányolta össze tíz évvel ezelőtt, miután elvált, és elköltözött a volt párjától. Errefelé egyre több a hasonló sorsú ember.

És a napelem. Ezekhez a külterületi kertekhez nem jut el a vezetékes víz és az áram. Az itt lakók az utcai kútról hordják a vizet, és akkumulátorról világítanak. Korábban aggregátorral töltötték az akkut, egy-két éve viszont divatba jött a napelem. Aggregátor továbbra is kell, télen és borús időben a napelem kevés, de utóbbi révén meg lehet spórolni havonta egy-kétezer forintnyi gázolajat.

Azt, hogy honnan jött a napelem, nem szívesen árulják el a kertek lakói. Guszti portájától egy perc sétával elérhető a 60 esztendős Iván kalyibája, ő nem titkolja, hogy a neten „cuppant rá” a saját napelemére.

Csak a büszkeségeiket engedték fotózni az itt élők A szerző felvétele

– Tizenhatezerért hirdették, tízre lealkudtam – dicsekszik Iván.

– Két négyzetméter és 120 wattot ad le. Van egy tévém, két 11 wattos izzóm meg egy autóhűtőm, azokat hajtja.

Hogy miképp néz ki belülről Iván deszkákból eszkábált, négyszer négyméteres kulipintyója, azt a férfi nem engedi megnézni. Saját magát sem hagyja fotózni. A kerítés két oldalán beszélgetünk, hangunkat sűrűn elnyomja Iván két kutyájának ugatása. Annyit elárul, hogy sofőrként dolgozott, de egy balesetben eltört a nyakcsigolyája és a karja. Azóta nem vezethet. Feleségétől elvált, és el kellett hagyja az asszony családjának házát. A barátja fogadta be a kertjébe, amit már nem használ. Iván 28 ezer forintos rokkantjáradékból és napszámból él. A kertben tyúkot és libát tart.

– A jég hátán is megélek – jelenti ki büszkén. – Ezt a napelemet is jól kitaláltam. Az ember haladjon a korral.

Közbevágok: – Furcsa, hogy ennyire elégedett. Hisz maga kis híján hajléktalan.

– De mégse vagyok az! – horkan föl.

– Ez a viskó víz és vezetékes áram nélkül nem lehet igazi otthon. Nyáron negyvenfokos, télen befűthetetlen.

– Gyűjtök elég fát, nem fázok télen se. Megvan mindenem. Amióta napelemem van, az aggregátor alig megy, így szinte mindig csend van. És azt nagyon szeretem.