Nagy Imre unokája a megbékélést hangsúlyozta
A bűnöket és a bűnösöket meg kell nevezni, de a megtorlásnak nem vagyok híve, a bosszúvágy sosem élt a családban - erről Jánosi Katalin, Nagy Imre megbékélést hangsúlyozó unokája beszélt a mártírhalált halt miniszterelnök 1989. június 16-i temetésének húszéves évfordulóján rendezett konferencián Budapesten.
Jánosi Katalin - bemutatva az évforduló alkalmából megjelentetett "1989. június 16 - A TEMETÉS" című albumot - arról beszélt: húsz éve temetés, és nem újratemetés történt, mint ahogy azt sokan mondják, mert a börtönudvaron való elföldelés nem tekinthető temetésnek.
A mártír miniszterelnök, Nagy Imre unokája arról is szólt, hogy a temetés egyben az elmúlt rendszer, a diktatúra temetése is volt. Hozzátette: felemelő érzés volt, hogy százezrek róhatták le kegyeletüket a vértanúk előtt.
A temetés napja tömeglélektani pillanat volt
A múlt kihantolása, visszaperlése volt az exhumálás; a temetés napja a rendszerváltás tömeglélektani pillanata volt - erről Rainer M. János, az 1956-os Intézet főigazgatója beszélt a Magyar Tudományos Akadémián rendezett konferencián. A történész szerint a kivégzett miniszterelnök húsz évvel ezelőtti temetése igazságtétel volt, és szólt arról is, hogy az átmenetnek kevés ilyen jelképes mozzanata volt. Emlékeztetett arra, hogy a nyilvános szertartáson a Hősök terén - bár munkanap volt - százezrek vettek részt, és addig példátlan módon a Magyar Televízió egész nap élőben közvetítette az ott elhangzó beszédeket.