A Kerényi Imre által több mint húszmillió forintért megrendelt 15 festményt, köztük a mártír miniszterelnök 1989-es újratemetésének napját megörökítő alkotást részben az új alkotmány díszkiadásának illusztrálására szánják, a sorozatot várhatóan január elejétől az éppen beolvasztásra ítélt Magyar Nemzeti Galériában vagy valamelyik más múzeumban a nagyközönség is megtekintheti, utána pedig a Parlament épületében vagy a Sándor Palotában helyezik el.

Jánosi Katalin szerint a több hónapig titokban készült festményeket végignézve megerősödött az a korábbi véleménye, hogy ez a propagandaízű terv a Rákosi-érát idézi, ezért Nagy Imre 1989-es újratemetésének napját nem kellett volna egy kialakulni látszó új szocreál kultúrhullám témájává tenni. Jánosi Katalin reményét fejezte ki, hogy ezt a kiállítást a tervekkel ellentétben mégsem fogják megrendezni, és az alkotókat nem alázzák tovább, hiszen a festményekről készült reprodukciók nyilvánosságra kerülése óta minden oldalról özönlenek a kritikák az egész vállalkozással szemben, nemcsak liberális vagy bal, de konzervatív oldalról is.

Jánosi Katalin festőművészként nem is kívánta értékelni, kommentálni ezeket az alkotásokat, de szerinte az elmúlt 24 órában a szakma és a közönség részéről a magyar sajtóban és az interneten megjelent, túlnyomó többségében elítélő kritikák, vélemények magukért beszélnek. A Nagy Imre újratemetéséről készült festményről azonban annyit mégis mondott, hogy tiszteli Galambos Tamás festőművész eddigi alkotásait, egy naiv festő számára azonban ezt a témát túl drámainak, az általa használt művészi eszközöket – emberi görögdinnyefejeket vagy egy oszlopon ülő kaméleont – abszurdnak, családtagként pedig fájdalmasnak tartja.

Galambos Tamás: Nagy Imre újratemetése