Mostohán bánunk a menekültekkel
A lakosság tévhitben él a menekültek létszámával és megítélésével kapcsolatban, ugyanis a „fejekben” élő százezres nagyságrend helyett – évek óta – összesen háromezren kérnek menedéket hazánkban. Sőt, a valós adatok azt bizonyítják, hogy évente a pozitív elbírálás után, csak 200-an maradnak véglegesen, míg a többiek gyorsan tovább utaznak - mondta Ambrus Ágnes az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság munkatársa, azon a négy kutatási évet lezáró konferencián, melyet tegnap a DucuArt Kocsiszínben a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület és az Artemisszió Alapítvány szervezett.
A jogásznő hangsúlyozta, különbséget kell tenni menekültek (migránsok) és bevándorlók között, mert az előbbire teljesen más törvények vonatkoznak. Ők alkotják azt a maroknyi csoportot, akik szándékaik szerint nem jönnének el hazájukból, de ott valamilyen hirtelen bekövetkezett esemény miatt (politikai- vallási retorzió, etnikai összecsapások, súlyos emberjogi sértés) menekülnie kell. Ezért semmiképpen nem összetévesztendő a bevándorlóval, aki előre megtervezi, hogy elhagyja hazáját, végiggondolja, hogy mit fog csinálni és miből fog megélni.
A szomszédos Ausztriában évente 23 ezer ember kér letelepedési engedélyt migránsként, ehhez képest hazánkba az elmúlt 11 hónapban összesen 2800 menedékkérelem érkezett. Azt, hogy mitől válik „vonzóvá” egy ország a letelepedést kérők számára, a kutatást végzők nem tudják, de tény, hogy Magyarországra tavaly legtöbben kínaiak és vietnámiak jöttek, (ők is inkább vendégmunkásként jellemezhetők) míg ebben az évben inkább afgánok, szomáliaiak és romák érkeztek.
2008. január 1-től megtörtént az Európai Uniós jogharmonizáció, ezzel együtt Magyarországon egy rendkívül – az uniós tagországok által is elismert – előremutató törvény lépett érvénybe. Ennek ellenére a civil szervezetek munkatársai szerint a gyakorlat azt mutatja, hogy a menekült amint átlépi Magyarország határát, egy olyan rendszerbe kerül, amely a kezdettől fogva fusztrálja. Nem beszéli a nyelvet, nem tudja mi fog történni vele, nem tudja pontosan, hogy meddig kell a gyűjtőtáborban maradnia.
És ez még a jobbik eset: Ambrus Ágnes figyelmeztetett rá, hogy a határt átlépőket gyakran az eljáráshoz való jogtól is megfosztják. Példaként említette, hogy két Ukrajnából ékező kiskorú arról értesítette az interneten az ENSZ magyarországi szervezetét, hogy a határátlépés után a magyar rendőrök megverték őket, majd hat hónap elzárás után visszatoloncolták oda, ahonnan jöttek: Ukrajnába. A déli határszélen pedig egy hazánkba érkező család mindhárom tagját (a szülőket és gyermeküket) meztelenre vetkőztették az udvaron, ahol kint kellett állniuk. Egy grúz nő és fia hasonlóan számolt be ugyanerről az atrocitásról ugyanezen a határszakaszon. (Értesüléseink szerint az ügyben vizsgálat indult.)
A menedékjogot kérők először Békéscsabára egy gyűjtőtáborba kerülnek, ahol pár hónapot tartózkodhatnak, majd Debrecenbe költöznek, ahol a kérelmüket érdemileg megvizsgálják. Itt 90 napig tartózkodnak és gyakorlatilag ettől kezdve indul a bonyodalom, ugyanis ha a kérelmezőt pozitív elbírálásban részesítik, akkor Bicskére az előintegrációs táborba kerül, ahol 12 hónapot tölt és aztán letelepedhet Magyarországon. Ám ha kérelmét elutasítják, akkor fellebbezhet a Fővárosi Bírósághoz, ahol a hivatalos szerv évekig húzhatja az ítélethozatalt.
Amennyiben egy migránst első körben nem engednek be az országba, akkor oltalmazotti státusztért folyamodhat, amikor a döntéshozók azt mérlegelik, hogy a kérelmezőre vár-e kínzás, rossz elbánás saját hazájába, ha visszatér.
Szakemberek véleménye szerint a probléma kulcsa ott van, hogy a rendkívül csekély migráns létszám ellenére is elutasítóak vagyunk, és nem vagyunk felkészülve a fogadásukra. A legelemibb szinten sincs megoldva a kapcsolattartás az önkormányzatok, az iskola, a védőnői szolgálat és a táborok között, annak ellenére, hogy egyre több menedékkérő még kiskorú.
