"A romagyilkosságok tárgyalásán való megjelenésünk után volt, aki megkérdezte, hogy vajon mire megyünk a gesztusokkal, álláspontunk, véleményünk szimbolikus kifejezésével. Aztán volt olyan is, aki a tettetek hiányolta.

Hadd kezdjem az előbbivel! Fontos-e elmondani kedvesünknek százszor is, hogy szeretjük? Fontos-e megsimogatni a kisgyermek arcát és mosollyal a szemünkben a szemébe nézni? Fontos volt-e, hogy Putyin orosz elnök térdet hajtott Budapesten az ’56-os emlékmű előtt. Igen, szerintem ezek fontos dolgok, mert a láthatatlan érzelmet, meggyőződést teszik láthatóvá, érzékelhetővé. A mi tegnapi gesztusunk is ezt a célt szolgálta. Láthatóvá tettük véleményünket, érzéseinket.

De vajon mit tettünk 2002-2010 között a legszegényebbekért, köztük a romákért? Az alábbi felsorolásban nem fogom értékelni, hogy egyes intézkedéseink milyen arányban érték el eredetileg kitűzött céljainkat, most értékmentesen megfogalmazott lista fog következni:

1. Törvényt alkottunk az egyenlő bánásmód követelményéről és felállítottuk az ezt támogató állami intézményt (Egyenlő Bánásmód Hivatal).
2. Törvényben ösztönöztük a településeket, hogy az iskolákba ne különítsék el a különböző szociális helyzetű tanulókat.
3. A központi államigazgatásban roma fiatalok számára gyakornoki programot indítottunk.
4. Tehetséges szegény gyerekek tízezrei kapcsolódtak be az általunk felépített Útravaló ösztöndíjprogramba.
5. Több mint százezer embernek rendszeres munkát adó közmunka programot indítottunk.
6. A legnehezebben élő családok gyermekeinek ingyen tankönyvet és étkezést biztosítottunk az iskolákban.
7. A „minden gyermek egyenlő” elv alapján átalakítottuk a családtámogatás rendszerét, ezzel az alacsonyabb jövedelmű családoknak jutott több pénz.
8. A gyermekek korai fejlesztése, támogatása érdekében bővítettük a védőnői hálózatot, a korábbinál intenzívebben támogattuk új bölcsődei és óvodai férőhelyek létesítését.
9. Megdupláztuk a lakásépítéshez igénybe vehető, gyermekek után járó szociálpolitikai kedvezményt, később ezt kiterjesztettük használt lakások vásárlására is.

Ezek jutnak különösebb kutakodás nélkül is eszembe.

Hozzáteszem: a Fidesz szembemegy az integrált oktatással, megszüntette a roma gyakornoki programot, elvette az Útravaló ösztöndíj költségvetési támogatásának jelentős részét, kevesebb, mint felére vágja vissza a közmunkában teljes munkaidőben részvevők számát, családpolitikájában ismét a tehetőseket preferálja. Azért van némi különbség a bal- és jobboldal között!

Természetesen bárki mondhatja, hogy mi tehettünk volna többet. Bizonyára. De az szerintem nem kérdőjelezhető meg, hogy az előző két ciklus szocialista-liberális kormányai rengetek erőfeszítést tettek a legnehezebb helyzetben élők segítésére. Nem csak gesztuspolitizálást folytattunk. Nem merült ki annyiban tevékenységünk, hogy én megszólaltam a Parlamentben lovári nyelven, vagy Daróczi Dávid személyében először volt Magyarországnak roma származású kormányszóvivője. Ez utóbbiak is fontosak, és büszke is vagyok ezekre. De ennél többet, sokkal többet tettünk.

Van- e még feladat? Rengeteg. De ez már egy következő kormányra fog várni. Hogy addig mi lesz a legszegényebbekkel? Ha a Fideszen múlik, akkor keserű könnyek jönnek."