Ki felel az állami vagyonvesztésért? – teszi föl a kérdést a Magyar Nemzet: „Hozzávetőlegesen 15 milliárd forintos hűtlen kezelés gyanúja miatt nyomoz a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI). A rendőrség négy állami vagy részben állami cég, nevezetesen a Mol, az FHB, a Bábolnai Élelmiszeripari Rt., illetve a Lóversenyfogadást Szervező Kft. privatizációjának körülményeit vizsgálja. A 2004 és 2007 között lebonyolított ügyleteket vizsgáló nyomozás példátlan a tekintetben, hogy korábban még sosem vetődött fel, hogy esetleg komoly vagyonvesztés érhette az államot különböző vagyonelemek magánosításakor, holott ilyenekre rendre felhívta a figyelmet az Állami Számvevőszék, egyes esetekben személyi felelősségre vonást követelve. Utóbbiakból ez idáig nem lett semmi, s az NNI nyomozása is ismeretlen tettes ellen folyik egyelőre. Elvben az ÁPV Rt. teljes vezérkara, sőt a privatizációs szervezetet felügyelő pénzügyi tárca akkori vezetői, Draskovics Tibor és Veres János felelőssége is felmerülhet.”

Elhagynák a nők a hagyományos szerepet, áll a Népszavában: „Ha valaki ma nőnek születik Magyarországon, nagy valószínűséggel kisebb karriert fut be, kevesebb pénzt keres, kevesebb hatalomra tesz szert, mint egy ugyanolyan képességű férfi. Annak ellenére, hogy képzettsége nem marad el a férfiakétól, azonos munkakörben egy két-háromgyerekes anya 25 százalékkal kevesebbet keres, mint egy két-háromgyerekes apa. Konzervatív a magyar családok többsége is, legalábbis abban az értelemben, hogy a főzés, mosás, takarítás, vásárlás nagy részét a nők vállalják magukra. Anyák napján a számok alapján nincs sok ok az ünneplésre.”

A kaposvári május 1-jéről ír a Sononline. „A látvány, a hangulat a gulyáskommunizmus idejét idézték, az árak azonban igencsak valóságosak voltak a kaposvári majálisban. – Megy a kóceráj, siessenek! – üvölti a hangosbemondó. Az ördöghintára céloz, de ahogy jobban körülnézünk, összességében is akaratlanul telibe talál. A kaposvári Cseri parkban továbbra is áll az idő: hiába mutatja a naptár immár a kilencedik május elsejét az új évezredben, a hangulat még mindig a legvidámabb barakk idejét idézi. Sokan persze ebben is bíznak, a kora délután még nem a kisgyerekeseké: nyugdíjasok, középkorból kifelé tartó párok ücsörögnek a lacikonyhák sátrai alatt, s miközben vélhetően eszükbe jutnak a ’kilencven előtti évek Munka ünnepei, amikor a szakszervezeti sátrakban még ingyen mérték a sört és a virslit, óvatosan aprókat kortyolnak a háromszáz forintos csapoltból és harapnak az ötven forinttal többre taksált virslipárból. S közben arra gondolnak, mennyire szerencséjük van, hogy már nem vágynak dodzsemre, hintára, puffogtatásra a céllövöldében. A gyerekesek viszont nem ússzák meg ilyen könnyen. A pénztárca gyorsan apad: itt egy négyszáz forintos lángos, ott egy azonos áron kínált kürtös kalács, négyszáz a vattacukor, s ha esetleg valami apróságra is vágyik a kölök, egy kakasos nyalókáért is másfélszázat kell leszurkolni. Komolyabb harapnivalónál persze az árak is komolyabbak: a gyros hétszázötven, a kolbász tízdekánként kétszázötven, maroknyi amerikai fánk desszertnek négyszáz forint.”

Ezúttal a Tisza Nagykövete szerepében fut Hídvégi-Üstös Pál maratonista, írja a Kelet-Magyarország. Május 1-jén reggel Szabolcs-Szatmár-Beregből, Vásárosnaményból startolt, érintve Olcsvát, Olcsvaapátit, Panyolát, Nábrádot, Fehérgyarmatot, Kisart, Tivadart. Szombaton Nagyar, Szatmárcseke, Tiszakóród, Tiszacsécse, Milota és Tiszabecs az állomáshely, vasárnap pedig átlépi a magyar-ukrán határt, és ott folytatja missziós útját az élő Tiszáért. Hídvégi Üstös-Pál 2006-ban hosszában úszott végig a Tiszán, tavaly pedig csaknem ezer kilométeres futásával alapozta meg idei missziós útját. Futása során minden folyóparti település polgármesterével találkozik, akik közös nyilatkozat aláírásával fejezik ki elkötelezettségüket a tiszai összefogás mellett.