Írásbeli választ igénylő kérdésben kérte számon Pintér Sándor belügyminiszteren Steiner Pál (MSZP) országgyűlési képviselő, miért hívott össze június 18-ára egy megbeszélést a csendőrség újraszervezéséről. Steiner sérelmezte, hogy a meghívót csak egy nappal az esemény után kapta meg, bár jelezte, ha időben hívják, valószínűleg akkor sem tett volna eleget a miniszter felkérésének.

Steiner emlékeztetett, hogy az Alkotmányügyi, Igazságügyi és Ügyrendi Bizottság május 21-i ülésén a Jobbik egyik képviselője vetette fel a miniszternek, hogy „nem gondolja-e úgy, hogy az elmúlt két év küzdelmének, erőfeszítésének fényében valójában helyes és indokolt lenne a csendőrség felállítása?” Steiner emlékeztette Pintért, hogy ekkor nyomatékosan felhívta a figyelmét, hogy a téma kapcsán vegyék majd figyelembe, milyen szerepet játszott a csendőrség a magyar holokausztban és a deportálásokban.

Miután a megbeszélés a csendőrség újraszervezéséről megtörtént, Steiner arra volt kíváncsi, hogy a találkozón figyelembe vették-e a Párizsi Békeszerződés vonatkozó rendelkezését, amely tételesen tiltja a magyar állam területén minden fasiszta jellegű politikai, katonai szervezet működését. Rákérdezett, milyen intézkedéseket kíván tenni a csendőrség feltámasztására irányuló, nyilvánvalóan törvénysértő kezdeményezésekkel szemben. Nem érzi-e úgy, kérdezte később, hogy az egyeztetés összehívásával bátorította azokat a szélsőséges erőket, amelyek már eddig is sokat ártottak Magyarország hírnevének, nemzetközi megítélésének?

Pintér válaszában rámutatott, hogy mint azt a különböző dokumentumok bizonyítják, a meghívót még június 8-án postázta a tárca, s azt június 11-én a képviselő munkatársai át is vették. A képviselő egyéb állításairól szólva pedig azt írta: „Ön azt sugallja, hogy a csendőrség újraalakításáról akartam megbeszélést tartani. Ez hamis, én a csendőrség újraalakításának elutasítója vagyok, mély szakmai meggyőződésem, hogy az a szervezet, a csendőrség, népies nevükön: zsandárok, akik az 1848–49-es szabadságharc résztvevőinek a felkutatásában és halálában felelősök, akik a holokauszt részesei, katonai szervezetükkel, nevükkel nem lehetnek Magyarországon rendfenntartó erők”.

Pintér visszautasította Steiner azon megfogalmazását, miszerint ő akart megbeszélést tartani. „Ez bennem fel sem merült – írta Pintér, majd később így folytatta: – Az viszont felmerült, hogy Ön is járuljon hozzá véleményével, ismeretanyagával a csendőrséget elutasító álláspontom erősítéséhez… Sajnos ezt a támogatást nem kaptam meg”.

Ezt követően levelében Pintér Sándor pontonként válaszolt Steiner kérdéseire. Röviden: 1) Nem volt a beszélgetés tárgya a Csendőrség újraalakítása, ezért nem kellett tekintettel lenni a Párizs Békeszerződés egyetlen cikkelyére sem. 2) Senki nem kezdeményezte a megbeszélésen a csendőrség újraszervezését. 3) Magyarország belügyminisztere nem tett olyan kezdeményezést, amellyel bátorította volna a szélsőséges erőket. 5) Nemzetközi közvélemény előtt is nyíltan vállalható, hogy a belügyminiszter beszélget megválasztott parlamenti képviselőkkel. 6) Minden alapot nélkülöz a képviselő értesülése, miszerint a belügyminisztérium 2013. január elsejétől a csendőrség újraalakítását tervezi.

Levele végén Pintér leszögezte: ha a témával kapcsolatban provokációról beszélhetünk, akkor azt Ön követte el. „Én a jelenlegi magyar kormány belügyminisztere nem tartom lehetségesnek a csendőrség magyarországi újraalakítását” – jelentette ki végül Pintér, majd arra kérte Steinert, „mielőtt bárki felvetné, hogy a 4. kérdésére nem válaszoltam, kérem mondja el, hogy 4. számú kérdés nem volt”.