Az év eleje óta tervezgette, májusra eldöntötte, a múlt héten pedig bejelentette az LMP alapító társelnöke, Schiffer András, hogy kivonul a parlamenti politikából, egyúttal leköszön pártvezetői tisztségéről is – írja a 168ora.hu. Schiffer azonban több mint alapító atya – olvasható a cikkben –, mert ő szervező, ideológus, programalkotó, pártjának teremtő szelleme volt.

Nem kisebb ambícióval indult, mint hogy egymaga váltsa le a kiégett baloldali elitet, az álbaloldalnak gúnyolt MSZP-s világot – állítja a lap. Emlékeztetnek ugyanakkor arra, hogy a baloldal a politikusnak gyerekkorától feldolgozatlan élménye, mert nem lehet megkerülni a történelmet: ő Szakasits Árpád dédunokája, és a család több ágon a korábbi rendszer kiszolgálója, társutasa s áldozata.

Schiffer története a szociáldemokráciától a reformpárti kezdeményekig és a posztkommunista félmúltig ível, hiszen a rendszerváltás után az Ifjú Szocialisták ügyvivője lett, s Molnár László, a GKI vezérigazgatója szerint a fiatal egyetemistának bejárása volt a felsőbb pártkörökbe. Ott a „kis méregzsák" – ahogyan hívták, mivel vélhetően eredendően lobbanékony alkat – az Ifjú Szocialisták érdekében lobbizott.

Sokan a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezetben gyökereztetik a schifferi ideológiai genezist: 1996-ban lett a civilek munkatársa. Majd 2004 és 2008 között a TASZ ügyvivője volt, 2002-ben pedig a Védegylet szervezőbizottságának tagja lett, 2005-ben pedig ő vezette Sólyom László köztársasági elnöki kampányát, s a korábbi államfővel máig kapcsolatban van.

Molnár szerint az LMP nagymértékben Schiffer műve: 2007-ben jött el a pillanat, amikor világosan látszott, hogy az MSZP nagyot bukhat, az SZDSZ pedig kihullhat a politikából. Akkor a Jobbik nevű, sokáig marginális szervezet sorozatban nyerte az önkormányzati időközi választásokat, és Schifferék is joggal remélték, a bomlásban, átalakulásban nekik is tér nyílhat.

Ismerőinek többsége kettős személyiségnek, afféle „Dr. Jekyll–Mr. Hyde-nak" látja a politikust a 168 óra szerint. Intellektuális ereje, lexikális tudása, meggyőzőképessége lenyűgöző, másokra viszont ritkán figyel, őszinte beleérzésre képtelen. Az őt érő érzelmi traumákat viszont nehezen viseli, szinte végpusztulásként éli meg azokat.

De annak, hogy politikai taktikát épít a sérelmekre – meg a különutasságra –, súlyos kockázatai és mellékhatási voltak. A cikk szerint korábbi párttársai mondják: hetente tartottak „válságértekezletet”, mert „András már megint felkapta a vizet, és a lemondás veszélye fenyegetett”.

Schiffer különben a párt áthangolására – a külön út elfogadtatására – hatalmas munkát, majdnem egy évet fordított, s az ellenzékét a pártból kiszorította. A módszereknél azonban meg kell állni egy pillanatra – írja a lap –, mert ez a schifferi bázisdemokrácia kulcsa. Itt is akadnak ugyanis egyenlők és egyenlőbbek.

Ezt a cikk szerint Scheiring Gábor lemondólevele világította meg, aki még a pártszakadás előtt, 2012 februárjában lemondott a párt gazdasági kabinetjének vezetéséről. „Nem tudok mit kezdeni a folyamatosan újratermelődő belső káosszal és állandósult amatörizmussal és a vele járó teljesítményellenes szervezeti kultúrával; nem tudok mit kezdeni azzal, hogy a racionalitás helyett frusztrációk és hisztériák keretében kezeljük a konfliktusokat, nem tudok mit kezdeni az állandó paranoiás hangulattal, nem tudok mit kezdeni a bázisdemokráciának hazudott informális alkuk politikájával” – derül ki a levélből.

Schiffer ambícióit ismerve, neki nem pálya az, ahova önmagát beszorította – fogalmaz a 168 óra –, mert kapaszkodni választásról választásra, vergődni öt százalékról hatra, szánalmas koalíciókba belépni másnak nyugdíjas állás, neki viszont unalmas utazás.

Ez azonban nem a vég kezdete, hanem a kezdet vége – ezt mondta a lapnak Sallai R. Benedek. Szerinte eltelt nyolc év, és aki a hátán cipelte a zöldpártot, most emelt fővel távozik. Tehát felnőtt a távozó politikus gyereke, aki vagy megáll a lábán, vagy eltűnik. Sallai szerint „ha szétzuhanunk, nem kár értünk”.