Ha csak annyi haszna lesz a pártpolitikusok részvételével az egri Music Hungary 2013 elnevezésű egri konferencián megrendezett pénteki kerekasztal-beszélgetésnek, hogy jövő héten Hoffmann Rózsa közoktatási államtitkár gazdagabb lesz egy Metallica cd-vel, akkor már megérte. Márpedig a rendezvény során erre konkrét ígéretet tett Nyitrai Zsolt, a város fideszes parlamenti képviselője, azt demonstrálva ezzel, hogy a nagyobbik kormánypárt az oktatásban és a kultúrában elkötelezett az úgynevezett könnyűzenei nyitás felé.

S hogy mi köze van a Metallicához – értsd: a könnyűzenei iparághoz – a hazai pártpolitikusoknak? Nos, éppen erről szólt a magyar fesztiválszervezői szakma meghatározó alakja, Gerendai Károly által vezetett beszélgetés, amelyen részt vett Mesterházy Attila, az MSZP elnöke, Schiffer András, az LMP vezetője, Karácsony Gergely, aki az Együtt 2014-et képviselte, valamint a már említett Nyitrai Zsolt, aki az eredeti meghívottat, Kósa Lajost, a Fidesz ügyvezető alelnökét helyettesítette – Kósát ugyanis (mint a rendezvényen elhangzott) péntekre Orbán Viktor miniszterelnök rendelte magához.

Gerendai azon kérdésére, hogy a pártoknak milyen elképzeléseik, ötleteik vannak a zeneipar kapcsán, Karácsony Gergely azt válaszolta: az általa képviselt politikai alakulat idén nyár végére átfogó kultúrpolitikai koncepciót tesz le az asztalra, amelynek egyik alapvetése az, hogy az arisztokratikus kultúrafelfogással szakítani kell, és a befogadói közeg felől megközelített, demokratikusabb nézetet kell előtérbe helyezni. Mint mondta, a napi gyakorlatban ez azt jelenti, hogy miután a harminc évnél fiatalabbak számára szinte teljesen idegen az állami oktatási és kulturális élet, magyarán nincs érintkezési felület egyes, az állam által Kossuth-díjakkal jutalmazott életművek és a fiatal korosztály kulturális igénye között. Erre mondta példaként, hogy akár egy gagyi Metallica-dalt is jobban értékelnek az iskolaórán, mint egy komolyzenei művet, elvégre ez előbbit ismerik és szeretik, az utóbbit pedig nem. Megfelelő oktatási módszerekkel viszont megvalósítható, hogy például a debreceni Rocksuliban a gyerekek a Metallica hatására kezdenek gitározni, ám egy év múlva már Bachot is ismerik.

A fideszes Nyitrai Zsolt azt mondta: legfontosabbnak a zenei oktatás erősítését, a tehetséggondozást, valamint az országimázs szempontjából is jelentős "zenei export" megvalósítását tartja. Fontos lépésnek nevezte, hogy az Orbán-kormány a fesztiválszervezés általános forgalmi adóját 27-ről 18 százalékra csökkentette. Önkritikusan közölte, hogy ugyanennek az áfának az európai uniós átlaga mintegy 10 százalék, tehát a magyar adó az átlagnál még mindig magasabb, de – fogalmazott – legalább "elindultunk a jó irányba". Nyitrai amúgy ennél is tovább ment az önkritikában, amikor közölte: a 2005-ben bevezett PANKKK-ot annak idején a Fidesz politikai kommunikációja támadta, ami szerinte "hiba volt, ezt belátom, hiszen a rendszernek voltak jó elemei".

Mint ismert, a Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért (PANKKK) elnevezésű támogatási rendszert a szakma képviselői dolgozták ki a pop, rock, metal, elektro, world, folk és dzsessz irányzatok, együttesek és klubok támogatására. A program 2005-ben indult el, miután Bozóki András akkori oktatási és kulturális miniszter, valamint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felkarolta a kezdeményezést, igaz, később 2011-re a PANKKK lényegében megszűnt, és a második Orbán-kormány nem indította újra.

Ez magas labdát adott a résztvevőknek, ugyanis mind a három ellenzéki politikus fölhívta Nyitrai Zsolt figyelmét arra: a kormánypártnak nem elég szavakban támogatni a kultúrát, ennek tettekben és forrásokban is meg kellene nyilvánulnia. Mint Schiffer András fogalmazott: szép-szép, hogy mi itt az asztalnál kedélyesen elbeszélgetünk a kultúra fontosságáról, s úgy teszünk, mintha az oktatás nem lenne romokban – márpedig a kulturális intézményrendszer működtetése és a tehetséggondozás ügye elválaszthatatlan a közoktatástól. A PANKKK egyébként még többször szóba került, úgyhogy Nyitrai Zsolt leszögezte: a következő egy évben már biztosan nem indul újra a program, de ő nyitott arra, hogy párbeszéd induljon egy esetleges folytatásról a következő ciklusban.

A rendezvényen kiderült: Schiffer András nem tekinti iparágnak a könnyűzenét, s szerinte le kell számolni az afféle neoliberális dogmákkal, hogy egy kulturális termék éppen úgy darabra-darabra mindössze ugyanolyan árucikk, miképpen egy gyógyszer vagy egy autógumi. Fölfogása szerint ebben a tekintetben az állam nem lehet teljes egészében értéksemleges, azaz az államnak van felelőssége a kulturális értékek megőrzésében és továbbadásában. Mint mondta, a könnyűzene kérdése elválaszthatatlan az átfogó kulturális vidékfejlesztéstől, elvégre a fiatalok nem csak amiatt vándorolnak el egy kistelepülésről, mert nincsen munkájuk, hanem amiatt is, mert nincsenek kulturális aktivitásra ösztönző, élhető közösségi terek.

Az LMP vezetője szerint a kulturális vidékfejlesztést össze kellene kapcsolni a közoktatási intézmények és a tehetséggondozói munka fejlesztésével, s felelőssége van az államnak abban is, hogy milyen kulturális javak jutnak el nemzetközi porondra.

Mesterházy Attila, az MSZP elnöke azt az álláspontot képviselte, hogy a szocialisták nem bizonyos kiválasztott művészek támogatásában, hanem rendszerszintű támogatásban gondolkodnak, továbbá alapelvnek tekinti azt is, hogy ne a politika döntsön egy-egy kulturális termék értékéről. Mint mondta, "politikusként nem érzem magam felhatalmazva arra, hogy rangsoroljak kulturális értékek között". A rendszerszintű támogatás elvét azért tartotta fontosnak megjegyezni, mert - mint mondta - láthattuk, hová vezet az, ha egy politikus hobbija válik kedvezményezetté. Mint kifejtette, Orbán Viktor köztudottan futballrajongó, s most azt láthatjuk, hogy állami cégek kiemelten támogatnak focicsapatokat. Mi történt volna a kultúrában – tette föl a kérdést Mesterházy –, ha a miniszterelnöknek történetesen nem a futball, hanem a könnyűzene lenne a hobbija?

Mesterházy fölszólította a könnyűzenei iparág jelen lévő képviselőit, hogy fogalmazzák meg javaslatukat, rakjanak le az asztalra egy szakmailag értékes, kimunkált anyagot, s ha ilyen nagy az egyetértés a különböző pártok között, ő a maga részéről megígéri, hogy aláírja, s benyújtja a parlament elé. Hogy a dolgok nem ilyen könnyen dőlnek el, azonnal bebizonyította Schiffer András, aki erre közölte: nem ért egyet Mesterházyval, ugyanis a könnyűzene művelői nem tekinthetők homogén, egyakaratú tömegnek, az érdekeik nagyban különböznek, tehát nem várható el tőlük, hogy ki tudjanak dolgozni egy olyan egységes anyagot, amilyenre az MSZP elnöke utalt. Erre viszont Schiffert arról világosította föl Gerendai Károly, hogy az egri Music Hungary 2013 éppenhogy az együttműködésről szól. Merthogy valóban heterogén társaságról van szó, ám jogi és szakmai tekintetben számos olyan pont van, ahol az érdekeik bizony ugyanazok.