"Amikor Bajnai Gordon október 23-án a Milla színpadán szólásra emelkedett, sokan már eldöntött tényként kezelték: a volt miniszterelnök lesz az egységes baloldal miniszterelnök-jelöltje 2014-ben. Annyira egyértelműnek tűnt a helyzet, hogy nem csupán az ellenzéki véleményvezérek egy része lett nagyon lelkes, de a Fidesz is rögtön Bajnait helyezte a célkeresztbe: azóta szinte minden napirend előtti kormánypárti felszólalás róla szól a parlamentben, az utcákat pedig elárasztották az előző ciklus két miniszterelnökének közös portréját tartalmazó plakátok" - fogalmaz a legutóbbi Heti Válaszban megjelent, és most a blogjára is elhelyezett írásában Török Gábor.

A politikai elemző szerint a különböző poltikai oldalakon érzékelhető öröm és a káröröm, a remény és a félelem egyaránt korainak látszik. "A baloldali ellenzéki térfélen valódi küzdelem zajlik. Fontos ezt hangsúlyozni, mert mindez lehetne akár egy jól megtervezett és szépen megrendezett dráma is, amelyben a szerepek már előre ki vannak osztva. Itt azonban tétre menő, nyitott végű hatalmi harcról beszélhetünk, amelyben nem csak az kétséges, hogy ki lesz a vezetője az egységnek, de még az is, hogy egyáltalán létrejön-e. Az elmúlt napok megmutatták, hogy a sokak által alábecsült szocialista pártelnök, Mesterházy Attila egyáltalán nem kíván statisztaként részt venni ebben a folyamatban. November végén úgy tűnik, hogy okosan várta ki, amíg Bajnai Gordon momentuma szép lassan távolodni kezd, s a közös jelölt- és listaállításra vonatkozó kezdeményezésével maga is aktív szereplőként lépett be a játékba" - írja a politológus.

Török szerint nincs objektív mérce arra, hogy ki lenne a jobb jelölt. "Miután elemzőként nem tartom feladatomnak, hogy pártok politikai céljaival azonosuljak, ezért ehhez a vitához csak egyetlen, a megértést talán segítő szemponttal szeretnék hozzájárulni. Azt javaslom, hogy vegyük észre: a két szereplő nem ugyanabban a helyzetben van, ezért nem is ugyanazt a játékot játssza. A politikai elemzés az ilyen helyzetekre gyakran alkalmazza a játékelmélet egyik legismertebb alapmodelljét, a gyáva nyúl játékot, amelyben a két egymással szemben robogó autó bátorságát demonstrálni akaró sofőrjének arról kell döntést hoznia, hogy elrántsa-e a kormányt. Annyiban a Bajnai-Mesterházy rivalizálásra is ráillik ez a modell, hogy lesz majd egy pillanat, amikor eldől, hogy összecsapnak-e a felek, vagy valamelyikük kitér" - írja az elemző.

Török ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy "Mesterházy nagyon más autót vezet, mint Bajnai. Lehet, hogy utóbbi amúgy kedveltebb sofőr, de a szocialista pártelnök alatt egy sokkal tapasztaltabb és nagyobb teherbírású kocsi fut. S ami talán még ennél is fontosabb: Bajnainak nincs, nem is nagyon lehet B-terve. Ha nem nyeri el a vágyott pozíciót, mi lesz belőle? Vajon ambicionálná azt, hogy az Együtt frakcióvezetőjeként üljön a parlamentben, vagy esetleg – ha egyáltalán nyer az ellenzék - valamilyen miniszteri tárcát kapjon az új kormányban? Nem hiszem. Mesterházy számára ugyanakkor a B-terv sem katasztrófa: ha ügyesen politizál, és időben ránt a kormányon, a szocialista párt vezetője marad. Ez ellenzékben sem tragédia, kormányon pedig kifejezetten kellemes: Bajnai Gordon kormányfőként egy ilyen helyzetben alapvetően lenne rászorulva Mesterházy támogatására, aki a ciklus egy adott pontján akár úgy is dönthetne, hogy maga ül a székébe. Hogy mi következik mindebből? Nem tudom. De azt fontos látni, hogy akinek alapvetően csak egy terve van, az sokkal nehezebben tud taktikázni, míg aki akár veszíthet is, könnyebben kockáztathat a győzelemért" - zárul Török Gábor írása.